AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

méretes Manlius magyarországi működése idejéről nemcsak a nyomdász nevét és a megjelenés helyét föltüntető, hanem a betűkészletéhez is illő hasonló tárgykörű nyomtatványa. Például ilyen Pöckhlnek a Sasvár basa harcait megörökítő 41 és Pellérdi Péter haditudósítása 59. Tulajdonképpen ide sorolható Gabelmann Monomachia-ja, 43, vagy a ránk nem maradt Tinódi Buda veszéséről szóló éneke.

116 Az általános gyakorlattól eltérően mind a négynek közös sajátossága, hogy szerzőjük nevét is megadják maguk a nyomtatványok. Betűtípusai alapján a Manlius-művek közül ki kell zárnunk az 1578. március 28-i medlingeni csatát leíró röplapot (X2). Impresszum nélküli ugyan, de hagyományosan Manliusnak tulajdonítják (Ahn stb.), ha a legújabb kutatás

117 nem is látja egyértelműen így. A benne leírt csata helyét sem sikerült a szlovén történészeknek egyértelműen tisztázniuk. A négy levélből álló nyomtatványnak sem négy betűtípusa, sem a címlap fametszete, sem a záródíszként alkalmazott hármas osztású levéldísz nem fordul elő Manlius készletében. A Dreschnick alatt 1578. május 21-ón vívott csatáról szóló röplap (X3) impresszumát címlapján közli. A címlap kezdő kiemelő betűtípusának kisbetűi még csak beleillenének Manlius megfelelő típusába, de az egyetlen verzális „W" már nem azonosítható, mert ennek a betűtípusnak nem került elő más Manlius-nyomtatványból „W" betűje. A következő két betűtípus pedig már teljesen idegen. A címlapon (X/I) és az A

4a oldalon található könyvdíszek (X/II) szintúgy. Az ugyancsak tévesen Manliusnak tulajdonított Homberger-müben (X6) láthatjuk viszont az utóbbit. A röplap egyébként három betűtípust használ. A ljubljanai egyetemi könyvtárban őrzött és az 1579. január 17-i török ünnepségekről és egyéb eseményekről beszámoló nyomtatvány (X4) sem sorolható be betűtípusainak hasonlósága ellenére sem a Manlius-nyomtatványok közé. Az egyszerűbb, szépen szerkesztett, csak a betűtípusok méretnek változtatásával a szövegképbe ritmikát vivő címlapja már formájában is elüt a Manliustól megszokott címlapoktól. A különálló legfelső sorok kivételével a három egymás alatti szövegszakasz mindegyike a fölötte levő szakasz második legnagyobb típusával kezd, fokozatosan kisebb méretű betűtípust használva. Közben lefelé keskenyedő ék alakban következik a szöveg. Mind a négy betűtípus idegen Manliustól. — Variánsa található az OSZK-ban (X5), impresszuma is van, de egészen más betűtípusokat használ, mint az előző. Az előbbi, Ahn által is leírt röplaptól tördelése is eltér a címlap 5. sorától kezdve. Sem összesen négy betűtípusa, sem a címlapján használt (X/V), sem a végén alkalmazott (X/VI) könyvdísz nem fordul elő Manliusnál. A Manliusnak tulajdonított művek között kell szólni Jeremiás Hombergernek Viola Martia című, a gyónással és úrvacsorával foglalkozó könyvecskéjével (X6). A művet Szabó Károly óta Manlius nyomtatványaként tartja számon a szakirodalom, sőt jelentős szerepet tulajdonít neki Manlius Németújvárra kerülésével kapcsolatban.

118 A németújvári ferences könyv116. BMNy 696. 117. Branko Reisp szíves szóbeli közlése. 118. Gulyás: A könyvnyomtatás... 211. p. — BMNy 518. 21 OSZK Evkönyve 1982—1983 321