AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)

ahol a jogikaron kívül, minden fakultás megalakult,

14 s ide már 1921 szeptemberében mintegy 300 hallgató iratkozott be; nemsokkal ezután az intézetet állambiztonsági okokból karhatalommal bezárták.

15 Felszámolásában szerepet játszott az is, hogy a főiskola a frissen megszervezett román egyetem életképes konkurrensének bizonyult. Ezzel a lépéssel a magyar felsőoktatás Erdélyben lényegében megszűnt. Ebben a helyzetben az érettségizett magyar fiatalság előtt három lehetőség állt: egyetemi tanulmányait leginkább nyelvi okokból külföldön, jobbára Magyarországon folytatni; a magyar tannyelvű teológiák valamelyikét választani, vagy megpróbálkozni a román egyetemmel. A kolozsvári egyetemen a kezdeti légkör viszonylagos demokratizmusa ellenére is igen nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük az első — nagyrész még lemorzsolódó — „magyar gólyáknak". A legtöbben ekkor még a legkönnyebb utat választották: a nagy többség Magyarországra ment tanulni, sőt a jobb módú polgárok Prágába is elküldték fiaikat. Ezek jelentős része — diplomájának román honosítása nélkül — Magyarországon maradt, amivel ,,a magyarországi szellemi proletariátust növelte, itt pedig pótolhatatlan űrt vágott."

16 A háború pusztítása mellett ez az a döntő tény, ami az ifjúsági mozgalmak genezisét meghatározta: ,,... hiányzik a 25—40 évekig terjedők generációja Erdély magyarságából",

17 pontosabban értelmiségéből, amelynek tizenöt korosztálya a megszállás utáni hét esztendő kétszázezres kivándorlótömegében családjával együtt, vagy kifejezetten tanulni ment Magyarországra.

18 A második lehetőség a teológiák valamelyikének látogatása volt: aki nem akart elmenni és románul sem tudott még, ezt az utat választotta. Minthogy itt anyanyelven lehetett tanulni, s a külföldön szerzett érettségit is elfogadták, jelentősen megnőtt a teológusok száma, különösen a református és az unitárius egyházban. (Kortárs visszaemlékezés szerint a négy-, később ötéves református teológián egy-egy évfolyamon 40—50 hallgató is volt, az unitárius teológián pedig 25 körül volt a beiratkozottak száma. Ide járt a Tizenegyek közül Balázs Ferenc és Szent-Iványi Sándor is; ebben az időben az unitárius teológia a legelső ifjúsági-irodalmi szervezkedések központja volt.) „Nem véletlen — írta Ligeti Ernő —, hogy az irodalomban az utánpótlást inkább a teológiákról kaptuk meg, mint az egye14. Kacsó Sándor: Virág alatt, iszap fölött, önéletrajzi visszaemlékezések. I. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981. II. kiad. 239. 15. Szász i. m. 251. 16. Jancsó Béla: Az erdélyi magyar ifjúság problémáiról. = Erdélyi Helikon, 1931. 1. sz. 15. 17. Uo. 18. Mikó Imre a magyar Országos Menekültügyi Hivatal adatai alapján összegzi a repatriáltak számát: 1918-ban 40 952 1919-ben 33 551 1920-ban 70 773 (!) 1921-ben 19 879 1922-ben 13 651 1923-ban 7 536 1924-ben 1 693, tehát összesen 197 035 magyar telepedett az anyaországba. (Mikó Imre: Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története. 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig. Studium kiadás, Budapest, 1941. 17.) 570