AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

érintkezések igen jelentősek,

66 és azt is tudjuk, hogy I. Péter reformjai után az orosz irodalomban is tapasztalható a törekvés az európai irodalmakkal való együtthaladásra. A XVIII. század folyamán az orosz—német tudományos érintkezések (Euler, Schlözer és mások tevékenysége) erőteljes kihívást jelentenek az orosz tudományosságnak, II. Katalin érd3klődése az enciklopédisták és általában a francia irodalom iránt tágra nyitotta az orosz— francia irodalmi kapcsolatok előtt a kaput. Több orosz író vette át a francia klasszicizmus drámaformáit, olyannyira, amennyire még a lengyel irodalom sem. Az 1822-ben alkotott Gribojedov-színmű (Gore ot urna: Az ész bajjal jár) Moliére-nek oly mélységes ismeretéről és értéséről árulkodik, amslyhez hasonlót a lengyel irodalomban sem találunk. Fónelon Télémaque-ja, orosz követőre is lelt, és az orosz líra adaptálta a klasszicizmus poétikáját, például az óda, a pictura-típusú költemény vagy a verses szatíra vonatkozásában. Trediakovszkij már 1752-ben oroszra fordította Boileau Vart poétiqueját. A XVIII. sz. végére mind több mű tanúsítja, hogy Richardson, Goethe, Prévost, Sonnenfels „hatása" Oroszországba is elért, illetve azt, hogy szépirodalmi alkotásokban is tükröződik a szenzualista szemlélet. Az a fajta „regényírás", amely ennek az orosz érzékenységnek egyik fő műfaja, „típusában" valóban egybevethető a lengyelM és a magyarral. Az összehasonlítást megkönnyíti, hogy az orosz irodalom is fokozatosan válik mind teljesebbé. A XVIII. század végére a lengyelnél és a magyarnál szélesebb skálájú, irányzatai differenciáltabbak. A XIX. század elejének orosz és magyar költői-gondolkodói tendenciáit részben elemezte a kutatás, és megállapította a hasonlóságok mellett azokat az elemeket, amelyek a későbbi igen lényeges eltéréseket előlegezik.

67 Ami eleve megkülönbözteti az orosz és a magyar irodalom útját, az az orosznak majdnem az egész XVIII. századon, de legalább is az 1730-as évektől kibontakozó fokozatos gazdagodása, szemben a később és nehézkesebben meginduló magyar irodalmi fejlődéssel (1760-as, 1770-es évek), az írók eltérő társadalmi státusával, az irodalom feltételrendszerében mutatkozó lényeges eltéréssel. Szumaiokov 1747-ben tragédiát írt, 1756—61 között színiigazgató volt, Trediakovszkij 1727—30 között a Sorbonne-on tanult, 1745-től akadémikus. A XVIII. század magyar költőinek kevéssé adatott meg, hogy átlépjék a Monarchia határait, kivéve, persze, a főnemest, a katonákat és a protestáns egyetemek hallgatóit, néhány Rómába eljutott katolikus papot. így jutott el Jénába Kis János, a szlovákok közül Palkoviő és Tablic, illetve néhány szerb Haliéba. Obradovic európai vándorútja kivételnek számít. A lengyel irodalom e téren különbözik régiónk irodalmaitól. Csak néhány példát említve: a jeles történész és Gessner-fordító, A. St. Naruszewicz 66. Mojsejewa, G. N.: Literarisch-gesellschaftliche und wissenschaftliche Beziehungen zwischen Russland und Polen vom Ende des 17. bis zur Mitte des 18. Jahrhunderts. In: Aufklärung und Nationen.

.. 302 — 325. 67. Horváth Lukács Borbála: Die Frühromantik in der russischen und der ungarischen Literatur. In: Aufklärung und Nationen.

.. 432 — 469.; Uő.: Religija v literature dekabrisztov i rannih vengerszkih romantikov. Studia Slavica 21 (1975) 293 — 308.; Uő.: Die Wandlungen der Freiheitsidee in der russischen und ungarischen Frühromantik. In

: Actes du 8

e Gongrés de l'ALC Red.: Béla Köpeczi, György M. Vajda. Stuttgart 1980. I: 455-458. 35 OSZK Evkönyve 1982—1983 545