AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

A magunk részéről lényeges különbséget látunk Spanyolország, illetve Csehszlovákia és Jugoszlávia irodalmainak egymáshoz való viszonya, kapcsolatrendszere, illetve az ezekben az államokban élő nemzeti irodalmak szűkebb és tágabb „kontextusa"-nak jellege között. A különbségek okát 1. ezeknek az államoknak politikai történetében, 2. irodalmi nyelvük történetében és ezzel szoros összefüggésben, 3. a nyelvnek (nyelveknek) a mindenkori állami életben elfoglalt helye történetében látjuk. A közös bennük, hogy mindhárom ország több nyelvű, több nemzetiségű. Csakhogy Csehszlovákiában a cseh és a szlovák mellett pl. ukrán és magyar irodalom, Jugoszláviában az egyes köztársaságokban a szláv irodalmak mellett albán, román, magyar irodalom is él, s ez utóbbiak képviselte irodalmi típusba sorolhatjuk a szintén szláv ruszint is. A szlovák irodalomtudományban sűrűn olvashatunk ,,cseh—szlovák kontextus"-ról,

30 amelynek történeti megalapozottságát hangsúlyozzák. Utalnak a huszitizmusnak a szlovákok által is lakott vidékekre terjedő hatására, majd azokra a cseh bibliai nyelven író költőkre, írókra, akik cseh almanachokban, folyóiratokban is publikáltak, illetve akik a cseh irodalmitudományos életnek is részesei lettek. í)urisin említi a két nemzeti irodalomban otthonos (szlovákul: dvojdomovost', németül: Zuhausesein in zwei [mehreren] Literaturen) szerzőket, mint amilyen Rousseau, aki a francia és a svájci irodalomban „otthonos", vagy Jilemnicky, aki cseh származású ugyan, de a szlovák regényírásnak lett képviselője. Az előbbi esetben genetikus, az utóbbi esetben „intencionális" jellegű dvojdomovost'-ról van szó. Ilyen és ehhez hasonló jelenségek megtalálhatók szlovén—szerb—horvát viszonylatokban :

31 Stanko Vraz szlovénból horvátra váltott át az illirizmus eszméinek a hatása alatt, Ivo Andric horvát költőnek indult, és szerb írónak vallotta később magát: az a fajta kettős irodalmiság (biliterárnosf, Biliteraritat),

32 amely Palkovic és Tablic, majd Kollár és Safárik nemzedékét jellemezte, azonban még a szerb—horvát irodalmi kontextust sem hatotta át. Más kérdés, hogy a szlovák írók egy része ezenkívül magyarul és németül is írt, nem pusztán alkalmi cikkeket. Pl. Ján Chalupka, aki szórványos előzmények után a szlovák vígjátékírás megteremtője lett, magyar nyelvű színdarabjával részt vett a Magyar Tudós Társaság pályázatán. Míg német nyelvű pamfletregényét a külföld megnyerésére, a szlovák ügy „nemzetközi" képviseletére irányuló igyekezeteként könyvelhetjük el.

33 Miként Kazinczy Ferenc is ismertette a bécsi folyóiratokban a magyar irodalom friss 30. Öurisin: i. m. jegyzetanyaga. 31. Erről újabban: Klátik, Zlatko: Problematika juhoslovanského literárneho spóloéenstva. Slovenské pohl'ady 93 (1983) 10:100—106.; Pogaőnik, Joze: Komparativna jugoslavistika. Nasi razgledi 31 (1982) 22 (741): 656-657. 32. A kifejezés Rudolf Chmeltől származik, és a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok jellegének megjelölésére szolgált eredetileg. Vö.: Chmel, Rudolf: Literatúry v kontaktoch. Bratislava 1972. Sajnálatos, hogy a szlovák szerző a továbbiakban nem dolgozott ennek a nagyon fontos kategóriának meghatározásán. 33. Sziklay, László: Mad'arsky písaná veselohra slovenského dramatika. Slovenské divadlo 5(1957) 2: 101 — 114.; Fried István: Vtfsledky aúlohy vyskumu slovensko — mad'arskych literámych vzfahov. Slovenská lüeratúra 26 (1979) 186 — 191. 34* 531