AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

kapcsolatokkal, mint ahogy a munkásegyletek propaganda anyagokat csempésző küldöttei is csak a besúgók képzeletében éltek. Ellenvetését azzal a megállapítással zárja, hogy a „párizsi magyar egylet (nem azonos a későbbi ottani magyar munkásegyesülettel), még az emigráció tömörítésére, társadalmi életének megszervezésére sem volt alkalmas."

53 Kemény állítása önmagában igaz, csakhogy a PMJE sosem törekedett organizációs szerepre a menekült honvédek között, hiszen arra ott volt a Teleki vezette emigrációs társaság. Az egylet tevékenysége csupán (?) segélyező volt, ami közvetlenül is érintette a nehéz körülmények között élő menekülteket. Ami pedig a szocialista kapcsolatokat illeti, a zavar oka feltehetően a Bach-levélben olvasott „Magyar Társaság" elnevezés lehetett. Mint már említettük, ez a felirat volt olvasható a Danemark kávéház homlokzatán a Saint-Honoré utcában, vagyis ez a cégér az ott tanyázó PMJE-et jelölte, nem pedig az azonos nevű szállóban, de egy másik utcában levő Teleki-féle csoportot.

54 A párizsi magyar iparosok igen kiterjedt szocialista kapcsolatokkal rendelkeztek. Sajnos, ezek többsége mindmáig feltáratlan. Vándorlásuk során iparosaink szinte kivétel nélkül megfordultak Németországban és Angliában, ahol érintkezésbe kerültek a különböző, szocialisztikus elveket valló nemzetközi munkásegyesületekkel. Ilyen volt pl. az Igazak Szövetsége által alapított londoni német munkásegylet is, amelynek 250 tagja között 1846 júniusában 20 magyar tevékenykedett.

55 Ez a munkásegylet szoros kapcsolatban állt a Testvéri Demokratákkal is, akiknek 1847. december 13-i ülésén a nemzetek főtitkárai sorában kinevezték Magyarországét is Németh Sándor személyében. Von Bunsen porosz követ 1851. február 6-án kelt jelentése szerint, a londoni demokrata klubok tagjai között mintegy 200 magyar található.

56 A párizsi német fiókkomité ugyancsak sok magyar taggal rendelkezett. Szervezője az ötvenes években az az Emil Doer frankfurti kereskedő volt, aki a magyar szabadságharcban Dőry néven mint tüzértiszt tevékenykedett.

57 A korabeli leírásokból tudjuk, hogy a Danemark kávéház első emeletén a magyar és a német egylet osztozott. Kapcsolatuk feltehetően már a negyvenes évek elején kialakult, és később sem lazult, amint arra egy osztrák ügynöki jelentés is utal: „Rendkívüli jelentősége van a párizsi Német Club gyűjtési akciójának a magyarok felsegítésére, de az alapból elsősorban a magyar kézműveseket kívánják támogatni... A szabók szervezete főként németekből és magyarokból áll... Ennek a társaságnak a tagjai főként a párizsi mozgalom vezetőivel tartanak összeköttetést, és eseténként főként írással foglalkoznak. . ."

58 Az Igazak Szövetsége derékhadát a szabók jelentették. Párizsi csoportjaik közül kettő túlnyomórészt belőlük állt, egy pedig műbútorasztalo53. Kemény G. Gábor: Fejezetek a függetlenségi baloldal és a korai munkásmozgalom kapcsolatai köréből. Az I. Internacionálé és Magyarország. Bp. 1964. 383 — 386. o. 54. Klapka György: Emlékeimből. Bp. 1886. 320. o. 55. Czóbel Ernő: Adalékok a Kommunista Kiáltvány történetéhez. G. E. válogatott Írásai. Bp. 1963. 96-97. o. 56. Marx élete dokumentumokban. Bp. 1978. 244. o. 57. Deák Imre: A száműzött Kossuth Törökországban. Bp. 1940. 54. o. 58. Buchinger Manó: Titkos akták a negyvennyolcas emigránsokról. Bp. 1948. 44. o. 33* 515