AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

Apponyi nagykövet makacs ellenállásán.

21 1845 nyarán például két társuk, Sachsl és a szegedi Mészáros javaslatára aláírási ívet köröztek, majd miután jó néhányan bejelentették csatlakozási igényüket, megszerkesztették az alapszabály tervezetet, franciára fordították, s így kopogtattak a követség kapuján.

22 Meghallgatásra azonban ezúttal sem találtak. Az elutasítás mégsem szegte kedvük: egymás iránt vállalt kötelezettségeiknek továbbra is tisztességgel eleget tettek, amint azt Erdélyi is elismerte, mondván, hogy ,,ha nem tennék, elárulnák a külföldön hazafiságukat." Az Országos Iparegyesület és a PMJE Egressy tudósítása nemcsak a literátus közvélemény figyelmét terelte az eddig vajmi kevés törődést kapó kézműves réteg felé, hanem a reformnemzedék legjobbjaiét is, köztük a honi iparfejlődésért munkálkodó Országos Iparegyesület vezetőit. Ismeretes, hogy a Habsburg monarchia iparilag fejlettebb tartományai mellett Magyarország az élelmiszertermelő agrárpiac funkcióját töltötte be.

23 Szükségszerű volt tehát, hogy ellenzéki politikusaink a belpolitikai reformok ügyét összekapcsolják a gazdaságiakéval, hiszen — ahogy Kossuth is megfogalmazta — a politikai függetlenség önálló ipar nélkül nem egyéb puszta ábrándnál. E gondolat jegyében jött létre 1841 őszén az Országos Iparegyesület, fő feladataként az elmaradott iparosoktatás és az újítások ügyének előmozdítását jelölve meg. Céljaik között szerepelt még egy gépes szerszámgyűjtemény létrehozása, amelyet a különböző kelmék és találmányok mintái, illetve rajzai egészítenének ki. A vezetőség, élén Kossuthtal ós Batthyány Lajossal, bizonyára elégedetten olvasta Egressy cikkét, amelyből arról értesült, hogy a Párizsban időző magyar iparosok éppen az általuk is szorgalmazott szakmai képzés érdekében keresték fel az európai hírű francia műhelyeket. Kossuth nyomban el is küldte nekik az Iparegyesület szabálykönyvét, hangsúlyozva, hogy ,hasznos ismereteket terjeszteni a nép minden, kivált pedig iparos osztályában, czélja azon számos hazafiaknak, kik Iparegyesület név alatt szövetkeznek, miként tehát az egyesületnek feladata éppen azon mezőn hatni segítőleg, emelve, és nemesbítéssel, melyen önök fáradoznak nagy öntanulással és gyakorlati foglalkozással. A kéznek ezen egysége, s a végczéloknak rokonsága könnyen megérteti önökkel, hogy csak akaratunk legyen, kölcsönösen segíthetjük egymást és törekvéseinket."

24 A továbbiakban Kossuth felajánlotta, hogy a vezetőség közbenjár a kormánynál az iparosok érdekében, majd pedig kérte, hogy a párizsiak gyarapítsák felállítandó gép- és szerszámgyűjteményüket, jelentéseikkel készülő iparstatisztikai adattárukat, melyhez a külföldön tartózkodók nevei és foglalkozásai is szükségeltetnek. 21. A Tárogató 1848. április. 22. Pesti Divatlap 1845. II. 904-905. o. 23. Vö. Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790-1848. Bp. 1951. 24. OL P 1073; Almássy Balogh Pál: Felszólítás egy hasznos ismereteket terjesztő társaság ügyében. Pesti Hírlap 1841. 2. sz. 32 OSZK Évkönyve 1982—1983 497