AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa
méltató 51 és a Múzeum római emlékköveivel foglalkozó 52 tanulmányai. Ezek ui. ma is megvannak az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában. S észrevételeznünk kell még azt is, hogy nincs a kötetben egyetlen ún. múzeumi tárgyú cikk sem, amely a Régiségtár vagy a Természeti tár anyagával foglalkoznék. De a nagy ellentmondás mégis abban áll, hogy a kötet tartalmának kevés köze van az előszóban exponált tételekhez. És ezt az ellentmondást Miller egyedüli szerzősége még tetézi, ő is érezhette ezt, mert munkái elé szükségesnek tartott egy újabb bevezetőt írni. 53 Ebben az elégikus hangú „ad lectorem"-ben arról szól, hogy tanulmányait nem állt szándékában kinyomtatni, azokat csupán az ország könyvtárában kívánta elhelyezni. Ámde Teleki Sámuel gróftól oly sok jóindulatú biztatást kapott, hogy korábban írt műveit elkezdte átnézni, korrigálni és kibővíteni annak tudatában, hogy a tudományos írások élő szerzőjüknek a szerencsétől függően hoznak gáncsot vagy dicséretet. Munkája már a közepe fele járt, amikor Teleki gróf meghalt, de ő folytatta amit megkezdett, azt sem véve tekintetbe, hogy írásait egyszer majd közzéteszik-e, vagy örök ismeretlenségre kárhoztatva molyok és egyéb férgek martalékául hagyják. Teleki Sámuel halálának ideje (1822. augusztus 7.) elgondolkoztat bennünket. A II. kötet anyagának a nádorhoz való felterjesztése — Kollányi alapján 54 — az 1820. és az 1821. évben is történhetett, de 1821-ben már feltétlenül megtörtént, hiszen ekkor Miller már az elutasítást is megkapta. 55 Ez a bevezető azonban mindenképpen 1822 augusztusa után íródott. Hangvétele is alátámasztja ezt: az elkeseredett szerző Telekire hivatkozva próbálja benne önbecsülését és visszautasított tanulmányainak értékét helyreállítani. Nem lehetetlen, hogy Miller interpolációval élt, s az Acta-nak. e csupán 4 fólióból álló (73—76. f.) ívét kiemelte és utólag újat illesztett be a kötetbe. De nem lehetetlen az sem, hogy a nádor esetleges többszöri visszautasítása után ismételten alakítgatta a kötetet és ez a módosítás egészen a haláláig elhúzódott. Sajnos, az egynemű papíron azonos kézírással és tintával írt beszámozott, rendezett kéziratból nem lehet a munka menetének fázisait msgállapítani, s így msg kell elégednünk fentebbi észrevételeinkkel. Az Acta Musei II. kötete így teljesen Miller cikkeinek foglalatává vált. A tanulmányok formális tagolása azonos az I. kötetével: a kézzel írt részcímlapok hátán ismét klasszikus auktoroktól vett idézetek sorakoznak, többnyire Miller kedvenc szerzőjétől: Cicerótól, de ezúttal Martialistól és Senecától is. A kötetbe ténylegesen beiktatott tanulmányok sorrendje szerint haladva először a III. Andrással foglalkozó munkáról (I.) szólunk. A cikk 51. Miller, J. F.: Memoria Ioannis Vri Hungari apud Britannos Oxonii in Bibliotheca Bodleiana codicum orientalium interpretis excitata a — —. 16 f. OSZK Kézirattár Quart. Lat. 19. 52. Miller, J. F.: Svpplementvm inscriptionvm ex monvmentis Romanis Musei Nationalis Hungarici transvmtarvm cvm interpretatione — —. 46 f. OSZK Kézirattár Quart. Lat. 21. — A „Supplementum" az Acta I. kötetében (205 — 278. p.) közzétett Haliczky—Miller cikkre vonatkozik. 53. AMN Tom. II. 74-75. f. 54. L. a 29. jegyzetet. 55. L. a 32. jegyzetet. 484
