AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa

kiadáshoz szükséges pénzbeli fedezetet. Viszont hangsúlyozta az Acta II. kötetének fontosságát. Miller erre azt válaszolta, hogy a pályamunkák tulajdonképpen az Acta-h&n is elhelyezést nyerhetnének. De nehogy a nádor félreértse a dolgot, 1820. március 12-én írt levelében megnyugtatta őt, hogy javaslatát nem cikkek hiánya miatt tette; az Acta anyaga már jórészt együtt van. Hogy a dolog két éve húzódik — így folytatta Miller — annak oka részben a Széchényinek szóló ajánlás újraszerkesztése volt; ehhez ugyanis a gróf titkára késedelmesen küldött kiegészítő adatokat. Emellett az általános pénztelenség is hátráltatta a dolgot: még legalább egy esztendő kell ahhoz, hogy a szükséges összeg együtt legyen. Kollányi állítja,

29 hogy Miller mentségeinek felsorolásával egyidejűleg valóban felterjesztette e kötet kéziratát a nádornak. A főherceg rövidesen, alig három hét múlva pontos kimutatást kért Millertől az előfizetések állásáról s az ingyen szétosztandó példányok számáról.

30 Másrészt a nádor ugyanez ügyben kérdést intézett az Országos Pénztárhoz is. A Pénztár hivatalos kimutatását kézhez véve, 1820. június 11-én kelt leiratával együtt megküldte azt Millernek.

31 Eszerint az Acta-ból összesen 350 példányra fizettek elő 9514 forint értékben. Az előfizetők száma 171 volt. A főpapok közül báró Fischer István egri püspök, Nóvák Krizosztom pannonhalmi főapát, Paintner Mihály prépost, Maksimilian Vrhovac zágrábi püspök és Stevan Stratimirovié karlócai metropolita nevét emelhetjük ki. A mágnások sorából Széchényi Ferencet, gróf Teleki Lászlót és gróf Rhédey Lajost említhetjük meg. A középnemesség és a literátorok köréből Bezerédj György, Kubinyi Péter, Latinovits János, illetve Paur Antal és Tibolth Mihály neve szerepelt az előfizetők jegyzékén. De a praenumeransok sorában majd minden vármegye és szabad királyi város is elő volt jegyezve, ideértve a horvát-szlavónországiakat is. A kötet sajtó alá bocsátására azonban még ekkor sem kerülhetett sor, mert a kéziratban elkészült kötet tartalmát József nádor teljesen elfogadhatatlannak találta. 1821 végén meghozott döntését így indokolta: „... a kiadvány nem kizárólag azért létesült, hogy annak alapján az ország lakosai az intézet állapotáról, fejlődéséről hiteles értesülést nyerjenek, hanem, hogy egyúttal a tisztviselők tudományos foglalkozásáról is beszámoljon, s ekként a nagyközönség tudomást szerezzen képzettségükről, munkásságukról, egyrészről az ő hírnevük is növekedjék, másrészről pedig az intézet által a nemzeti művelődés előmozdíttassék. [...] Millernek az intézet körül szerzett érdemeit és tudományos készültségét soha senki nem vonta kétségbe, [de] az 29. Uo. 433. 1. — Kollányi itt Millernek a nádorhoz szóló, 1820. március 12-én kelt leveléből idéz: „A második kötet anyaga külömben készen áll, csak ő fensége jóváhagyása van hátra. Kéri tehát, hogy a most bemutatott anyagból mit adjon sajtó alá." Mivel a II. kötet előszavának kelte 1820. október 1. — feltehető, hogy ez a bemutatás később történt meg. Kollányi különben a II. kötetnek egy 1821. év végén felterjesztéséről is tud. L. Kollányi Ferenc [Két nem teljesen kész fejezet az Országos Széchényi Könyvtár történetéből.] OSZK Kézirattár Fol. Hung. 1867. (A továbbiakban Kollányi Fol. Hung. 1867.) Az idézett hely 29. f. 30. Országos Levéltár. Archivum Regnicolare. József nádor levéltára. Acta Musei, 1820. 474. 31. Országos Levéltár. Archivum Regnicolare. József nádor levéltára. Acta Musei, 1820. 713. 478