AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa

nyeinek egészéről? Kérdés az is, vajon a megírt témák voltak-e a Múzeum gyűjteményének legkiemelkedőbb darabjai, amelyekkel a külföld előtt is reprezentálhattunk? S vajon ezek voltak-e a közönség érdeklődésére a leginkább számot tartó dokumentumok és tárgyi emlékek? Aligha. Valószínű tehát, hogy az Acta Musei-t a szaktudósok szűk körén túl az értelmiség egésze aligha fogadhatta megértéssel. Oka lehetett ennek a kiadvány latin nyelve is, amelynek használata a nemzetközi tudományosság szempontjából indokolt volt ugyan, de nem volt indokolt a hazai olvasóközönség számára, amely ekkor már nemcsak elvárta, hanem szinte meg is követelte a tudomány hazai művelőitől az anyanyelven való közlést. Így nem csoda, ha Eggenberger József könyvkereskedő jegyzéke

25

1829ben — a megjelenés után tíz évvel — 10 forintért kínálta az Acta I. kötetének raktáron maradt példányait, holott a megjelenés idején a különböző kivitelű kötetek 30, 28, illetve 26 forintba kerültek.

26 II. A KÉZIRATBAN MARADT MÁSODIK KÖTET Miller tervezetei és József nádor észrevételei Ezek után kíváncsian kérdezhetjük: mi lett a folytatása tudományos életünk e nagy ígéretének, az Acta-n&k ? Egyszerűen felelhetünk: több kötete nem jelent meg. Igaz, Miller — a nádor engedélyével — összeállította a második kötetet is, de ez több alapos oknál fogva nem került kinyomtatásra. E kéziratban maradt II. kötet sorsának alakulását a következőképpen vázolhatjuk. Miller már az I. kötet megjelenése előtt foglalkozott vele, s fontosnak tartotta a folytatást József nádor is. Elhatározott dolog volt, hogy az Actanak e II. darabja Széchényi Ferencnek, az ő tiszteletére lesz szentelve. Éppen ezért bevezető gyanánt egy Széchényi érdemeit méltató cikket terveztek. Ezt Miller meg is írta, s szövegét már 1818 elején megküldte átnézésre Tibolth Mihálynak, a gróf titkárának. Jóvátétel lett volna ez a megemlékezés annak a Széchényinek, akit a Könyvtárnak a Múzeumba való bekebelezése óta — mint KoUányitól tudjuk

27 — annyi akart ós akartalan mellőzés és bántás ért, aki sérelmeit mindig csendben, panasz nélkül tűrte, sőt mindezek ellenére vállalt kötelezettségeit mindvégig megtartva az általa alapított Könyvtárt állandóan számos és jelentős ajándékkal gyarapította. Az Évkönyv ügyétől látszólag függetlenül, a következő 1819. év végén Miller egy érdekes javaslatot tett a nádornak: indítványozta, hogy a Marczibányi-alapítvány díjnyertes munkái a Múzeum kiadásában jelentessenek meg.

28 A nádor azonban ellenezte e javaslatot, mivel nem látta biztosítva a 25. Catalogu8 librorum Latinorum, qui in bibliopolio Josephi Eggenberger Pesthini in foro p. p. Franciscanum, in domo familiae liber baronum Podmanitzky praeter multos alios venales prostant. [Pesthini, 1829.] 20. p. 26. Kollányi i. m. 383. 1. 27. Uo. 390.1. 28. Uo. 430-433.1. 477