AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa

zott, hogy az egyre növekvő gyűjtemények tárolására és használatára alkalmatlanná vált ún. nagyszemináriumi épületből a Múzeum kiköltözhessen. Először egy a Múzeum speciális céljaira emelendő épület terve merült fel, majd több megoldásra nem került konkrét javaslat kivihetetlensége után 1813-ban a Batthyány-telek és -villa megvásárlása hozta meg a megoldást. Két részletben, 1814-ben majd 1817-ben történt átköltöztetés után a Múzeum tárai végül egy helyre kerültek és működésképessé váltak. Akadémiai szerepvállalás Mindeme nagyon is vázlatosan ismertetett és Berlász Jenő könyvében

6 részletesen elmondott viszontagságok ellenére — amelyekkel Millernek és munkatársainak meg kellett birkózniok — a nemzeti tudatban és a hazai tudományos életben a Múzeum szerepe és jelentősége egyre nőtt. így nem csodálható, hogy az ambiciózus Miller az évtizedek óta vajúdó Tudós Társaság kérdését is egyre inkább a Nemzeti Múzeum keretében kívánta megoldani. Bessenyei, Schedius, Teleki László, Fejér György önálló intézményként szerették volna a társaságot megvalósítani. Velük szemben Miller — akinek terve nem került a nyilvánosság elé, hanem egyenesen a nádorhoz — a következő javaslattal állt elő: ,,... A létesítendő Tudós Társaság czélja [.. .] tökéletesen megegyezik a Múzeuméval, mely nem más, mint a hazai dolgok ismeretének és a magyar irodalomnak művelése. Kitetszik az eddig közzétett legéletrevalóbb tervezetekből is, hogy a Múzeum tisztviselői ugyanazt a munkát végzik, a melyek a Tudós Társaság leendő tagjaira várnak. Felesleges tehát rengeteg pénzt fordítani két ugyanazon czélt szolgáló intézetre — mint mondani szokás — »entia multiplicare sine necessitate«, midőn az egyik, a már meglévő, minden irányban képes e szükségletet kielégíteni. Nemcsak a tudományos társasághoz szükséges személyzet van már meg részben, [. . .] hanem a megkívánható pénzalap is rendelkezésre áll a mennyiben, hála a hazafias nagylelkűségnek, évi 30 000 forintot képes arra a czélra fordítani a melyre a Tudós Társaságnak 50 000 frt sem lenne elegendő. [...] Nem hiányzik egyéb, mint hogy a Múzeum levelező tagokkal egészítse ki magát.. ."

7 S ami tárgyunk szempontjából különösen fontos, megjegyezte, hogy a tervezett évkönyv, az Acta lenne hivatott a hazai és a külföldi tudósok latin és magyar nyelvű, illetőleg német, francia és olasz nyelvű díjnyertes értekezéseinek közzétételére. A nemzet iránt jószándékú és tudományos-művészeti kérdésekben oly fogékony szellemű nádor reálisnak érezte Miller tervét. Ezért 1811-ben feltette a kérdést az országgyűlésnek: nem lenne-e célszerű a Tudós Társaságot a Nemzeti Múzeummal egy szervezeti keretben létrehozni. A javaslatot támogatni látszott az 1815-ben létesült és a Múzeum kezelésére bízott Marczibányi-alapítvány, úgyszintén Sándor Istvánnak ideiglenesen a Múzeumra testált pénzhagyatéka is. De az országgyűlés annak ellenére, hogy a Marczi6. Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802—1867. Bp. 1981. A korszakra vonatkozóan 85—109. 1. 7. Kollányi i. m. 248 — 249.1. — A kérdéssel kapcsolatosan lásd még Kollányi Ferenc: Az Akadémia és a Nemzeti Múzeum. Bp. 1910. 468