AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Magyarok és idegenek a törökelleni felszabadító háború korszakában (1683-1699)

nemcsak a török határon, de a nem közvetlenül veszélyeztetett területeken is. így 1664-ben már volt a császári seregnek egy állandó magva, melyet ugyan rendi erők tartanak fenn, de velük kizárólag a császár rendelkezik a Haditanácson keresztül. Mivel az egykorú zsoldlisták, ezek az egykorú legfontosabb források túlnyomóan elvesztek, a katonaság összetételét csak munkahipotézisek segítségülvételével tudjuk megállapítani. így pl. egy 1664-ből való kéziratban fennmaradt kihallgatási jegyzőkönyvből, mely 20 katona adatait rögzítette, azt a konklúziót vonhatjuk le, hogy az Érsekújvár térségében operáló Marchese Pio ezred katonái eléggé idősek, 30—40 év körüliek, zömükben osztrákok és bajorok, és jórészt évek sora óta szolgáló hivatásos katonák voltak, főleg katona, paraszt és kézműves környezetből származtak. Egy kis létszámú adatsor természetesen nem nyújt biztos képet, néhány következtetésre mégis alkalmas. A császári sereg zöme valószínűleg legénységében az örökös tartományokból származott, tisztikarában viszont inkább az egész Európából rekrutálódott. Ez a sereg lehetett akkor is a harcmezőn, mikor Bécs felszabadítása és az első magyarországi sikerek bekövetkeztek. A sereg lelkes és soraiban sok az önkéntes, kiket nem annyira a zsold, mint inkább a harci dicsőség, becsületszerzés vágya vezet. Ismert tény azonban a katonaszociológiából, hogy a harcoló egységek személyi fluktuációja gyors, halálozás, sebesülés, betegség, sőt a vitézi élet megelégelése, kilépés vagy szökés útján is. így aztán évről évre jelentősen változik az egyes ezredek összetétele; kiegészítésük nem mindig történhet rendszeresen, és a parancsnokok a létszámhiány elkerülésére kénytelenek gyakran a minőségi követelmények rovására is engedményeket tenni. Valószínűnek látszik, hogy 1686 végétől nemcsak az önkéntes elem: nemesek, polgárok, diákok, valamint a régi militaris családok fiai ritkultak meg a sereg soraiban, hanem az osztrák tartományokban már régóta működő Aufgebot emberei is, és helyükben mindenünnen sebtében toborzott alkalmi zsoldosok tűnnek fel. Elvileg e csapatok katonái nem ellenségesek a magyarországi megtelepedés gondolatával a lakossággal való megbarátkozással szemben, de őket elsősorban anyagi igényeik gyors kielégítése vezeti, mert a háborúban vállalkozást és nem feladatot látnak. Biztosnak látszik, hogy az a sereg, mely 1689 után Magyarországon harcol, már csak kisebb részében azonos azzal, amely a felszabadító háborút elkezdte, s bár bizonyosan ez is nagyrészt németekből áll, de más jellegű, mint az első felszabadítók. A katonaság magatartásánál két szempontot kell figyelembe venni. Az egyik az, hogy a katonák jelentős része nős ós mivel állandó otthona másutt nincs, nejét és gyermekeit is magával viszi a táborba, ezek kísérik az ezredeket. Eltartásuk az apák gondja, nem az ezredé. A katonának tehát, ha zsoldja valamilyen oknál fogva kimarad, családja élelmezését is mindenképpen elő kell teremtenie, nemcsak a saját személyi szükségleteit. Ha tehát ezt nem kapja meg szépszerével, mindjárt adva van az erőszakos úton való előteremtés kényszere. A katona, aki hallomásból úgy tudja, hogy az ország gazdag, bőven termő, nem hiszi el, hogy a jobbágynak azért nincs számára átadható feleslege, mert nem termett, hanem úgy gondolja, hogy azt csak előle rejtették el. A logikai gondolatsor tehát az, hogy: ,,mi itt a ti felszabadításotokért, a török kiűzéséért harcolunk — ti pedig elrejtitek előlünk a szükségletek kielégítéséhez kellő élelmi446