AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

tatóan bizonyítani. Miért nem folytatta irodalmi tevékenységét a több művet is közreadott magiszter, mikor már saját nyomdája is volt?

8 A Manliusszal foglalkozó tanulmányok mindegyike általában a nyomtatványain található névformáinak sokféleségével is foglalkozik. Ezek ugyanis a jellegzetes szlovén Mandelz-től (ma Mandelc-nek írják és mondják) a latin és magyar művekben használatos Manlius (egyszer Monlyus!) változaton keresztül a német nyelvű nyomtatványok Mannel formájáig terjednek. A neki tulajdonított műveken találkozunk még a Manel és Männl alakkal is. Kajhorvát szövegben Manlin. Keresztnevét pedig még magyar formában is alkalmazza, Manlius Jánosnak nevezve magát. Szlovén változatban Joannes, Janesh és Ivan, németben Hans, Hannß és Johann, latinosan természetesen Joannes. A ránkmaradt 81 nyomtatványából 58-on olvasható a neve. Tudunk továbbá legalább 33 elveszett művéről. (Az ő nevével megjelent, de betűtípusaik alapján nyomtatványai közé nem sorolható művek természetesen nincsenek benne ebben a számban. 9 ilyenről van tudomásunk.) Teljes képet névváltozatairól tehát nem lehet összeállítani. — Manlius nevének sokféle használatos formája nem dönti ugyan el nemzeti hovatartozását, de talán nem érdektelen megfigyelni, hogy magyar nyomtatványain a magyar János keresztnév mellett meg sem kísérli családnevének lefordítását, pedig ez akkor szokásban volt. Lehet ugyan erre magyarázat a latin családnév jó hangzása magyar nyelvterületen, viszont a szlovén és német névformáknak van értelmük vagy értelmezhetőek. A szlovén változat mandulát, a német pedig emberkét, esetleg mandulát jelent. (Vö. „Mandelkalender" a neve az olvasással hadilábon állók részére készült naptárfajtának, amelyben az egyes szentek ünnepének kiírt nevük helyett képük látható, a kalendáriumot pedig ezen képek után „Mandel" = emberke-naptárnak nevezték.) — A Mandelz—Mannel variánsból nem következtethető ki, hogy a szlovént alakította-e németté, vagy fordítva. Az sem lehet itt perdöntő, hogy első ljubljanai művének

9 előszavában már polgárnak és könyvnyomtatónak, azaz polgárjoggal bíró tipográfusnak nevezi magát. Hiszen a polgárjoghoz nemcsak születése révén juthatott, megtisztelhette ezzel a város is, bár ezt inkább olyannal szokták megtenni, akinek munkáját már ismerték. A polgárjog megvásárlásáról sincsenek adataink, pedig a Manlius-kutatók közül Frierich Ahn és előtte még Peter von Racücs is alapos ismerői voltak a ljubljanai levéltári dokumentumoknak. Nem maradhat megemlítetlenül az a régi keletű feltevés sem, hogy Manlius még 1561-ben vagy 1562-ben érkezett volna Ljubljanába Primoz Trubarral.

10 Már Ahn cáfolja ezt a nézetet és hivatkozik is a félreértést 8. Borsa Gedeon: Der Drucker und Buchhändler Joannes Manlius im Dienste der Südslawen. Studia Slavica Hung. XXV. 1979. 63. p. 9. Manlius ránk maradt műveinek jegyzéke jelen dolgozat végén: 1. — A továbbiakban a kurzivált sorszámok ide utalnak, az egyéb kurzív betű- és számjelek pedig a megfelelő mellékletekre. 10. Primus Trüber a német és latin szóhasználatban (1508 — 1586). A reformáció eszméinek terjesztése körüli buzgalma miatt Krajna Lutherjeként emlegetik. Egyúttal a szlovén irodalom és irodalmi nyelv úttörő egyénisége. 299