AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

kedvezőtlenül érintette mind az adománybirtokosok, mind a székely felső rétegek érdekeit, annál inkább beleillett viszont a fejedelem elgondolásaiba. Teljes biztonsággal nem állíthatjuk, hogy Báthory már a tavasz folyamán tervezte a székely szabadság -visszaállítását, de hogy elképzelése szerint a török elleni hadjárat fő ütőerejét a közszékelység alkotta volna, az bizo­nyos jelekből sejthető. így pl. nincs tudomásunk nagyobb arányú zsoldos­toborzásról ; s azzal is tisztában kellett lennie, hogy a császári segítség sem lesz olyan tetemes, hogy vetekedhetne a közszékely erővel, aminthogy for­rásaink —- melyeket fentebb idéztünk — is ezt bizonyítják. Ha viszont a fe­jedelem zsold nélküli katonát akart, a véradót — az ősi nemesi felfogás alapján — csak akkor kérhette, ha a szabadságot kínálta cserébe. Úgy tűnt, hogy 1595 szeptemberében eljött a kedvező külpolitikai pillanat a gondosan és nagy áldozatok árán előkészített belpolitikai fordulat végrehajtására, mely egyszerre biztosította volna a fejedelmi hatalom megerősödését és katonai bázisának szabadságát. Mivel a 19—20. századi történetírók (Jakó Zs. kivételével) — mintegy egymástól kölcsönözve az indulatokat — egyértelműen hitszegőnek minő­sítették a fejedelem közszékelyekkel kapcsolatos 1595 szeptember—decem­beri magatartását, vizsgáljuk meg újra az akkori eseményeket lépésről­lépésre a történeti kútfők segítségével. Elsőként a legrészletesebb forrásból, Baranyai Decsi históriájából idézünk. Szeptember elején a fejedelem ,,.. .fegyverbe szólította az összes szé­kelyt, kik a nyolc székben laknak és meghagyta nekik, hogy a barcasági táborhoz csatlakozzanak." 178 Majd ezt írja: ,,A sorozás alkalmával meg­őrizték az Erdélyt... lakó nemzetek közötti különbséget. Mert a székelyek azt az utasítást kapták, hogy fejenként valamennyien ragadjanak fegyvert. A szászok, magyarok, oláhok közül csak azok, akik sorshúzás vagy határozat következtében, húsz, tíz, öt pénzt fizettek a háborúra." 179 A következő fejezetben újra visszatér a hadbahívásra: ,,A fejedelem nyomban az eskövő után megparancsolta a székelyeknek, hogy haladéktalanul ragadjanak fegy­vert, és ha hívja őket, minden székből siessenek a fejedelmi táborba." 180 Bethlen Farkas megerősíti, hogy a közszékelyeket is hadba hívta a feje­delem, 181 ugyanezt hangsúlyozza Pellérdi is. 182 Borsos Tamás viszont úgy tudja, hogy a szabad státusukat elvesztett székelyek maguktól siettek a táborba „Erre a havasalföldi hadra az egész székelységet fejenként felvevék, és köztök Vásárhelyt is fejenként elvitték vala. Azhová azkit nem hittak volna is, mint az régi ősjobbágyot, az is mind felkele, elhitetvén magokkal, hogy ők akkor az régi elveszett szabadságot megnyerik." 183 Bethlen Farkas arról tudósít, hogy Zsigmond Kornis Farkast, Bogáthi Boldizsárt és Mindszenty Benedeket küldte ekkor a székelyek közé, 184 Baranyai hozzáfűzi Tholcü István nevét is. 185 178. Baranyai, 1982. i. m. 250 1. 179. i. m. 255. 1. 180. i. m. 256. 1. 181. Bethlen i. m. HL 600-601.1. 182. Vö. 105. jegyzet. 183. Borsos i. m. 43—44. 1. 184. Bethlen i. m. III. 596-597. 1. 185. Baranyai, 1982. i. m. 250., 256.1. 284

Next

/
Oldalképek
Tartalom