AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

a következőket írja: „Ez oklevél számos helyéből világosan kitűnik, hogy azt Zsigmond fejedelem a székelyeknek török ellen viselt oláhországi hadjárata alatt 1595-ben adta; de az is bizonyos, hogy tényleg ki nem adatott, részint belső okokból, mert abban a székelységnek csak a jog látszata, a szabadság csak szóval adatott meg .. . Külső alaki okok is e mellett szólnak. Ez az oklevél nem a fejedelem kanczelláriáján kelt, ezt idegen nyelvű fogalmazta, keltezve nincs, a pecsét hiányzik, a fejedelem és a kanczellár nem írta alá."

80 Huszadik századi történetíróink közül Demény Lajos foglalkozott részletesen az oklevéllel. Szintén idézi Jakab Elek véleményét, majd hozzáfűzi: „észrevételei megfontolandók és további kutatásra köteleznek. A kérdést véglegesen eldönteni a szabadséglevél pontos szövegét ilbtően mindaddig nem lehet, amíg az eredeti vagy hiteles másolata elő nem kerül. Véleményünk szerint viszont nem vitás az oklevél kibocsátásának ténye."

81 Űgy tűnik, hogy Demény Lajos Jakab Elek említett állásfoglalását az 1595 szeptemberében kiadott oklevélre érti, nem véve figyelembe Jakab megjegyzését: „úgy látszik deczemberben". Véleménye támogatására ő is a gyulafehérvári országgyűlési végzést és Szilágyi Sándor idézett állásfoglalását említi. Végül ezzel zárja gondolatmenetét: „A források nem árulják el, milyen nyelven szerkesztették meg a fejedelem által kiadott oklevelet. Nincs kizárva tehát, hogy az eredeti szabadságlevél nyelve latin volt, s az egykorú másolat egy kevésbe sikerült magyar fordítás. Ezzel Jakab Elek ellenvetései is magyarázatot nyernének."

82 Csakhogy Jakab fentebb idézett „ellenvetései" nem a szeptemberi, hanem a szerinte decemberben kiadott magyar nyelvű adománylevélre vonatkoznak. Ezzel azonban nem tagadja, hogy Báthori szeptemberben is kiadott egy oklevelet. A fejedelem korszakát lezáró összegzésében ugyanis ezt írja: „Nem lehet homályban hagynom az olvasót a Báthori Zsigmond és Székelység közötti viszony valódi természete iránt, a mit érdek szült, tartott fenn és szüntetett meg, a mint nagyobb érdekek mást kívántak. Midőn 1595-ben a Mindszenti Benedek Udvarhely várkapitánya és Kornis Farkas vezénylete alatt 16,000 székely fegyverével fényes győzelmet vívott ki a fejedelem a törökön.. . indító oka az volt, hogy a székelyek azon föltétel alatt keltek föl mellette, ha az 1562-iki segesvári törvények által elvett szabadságaikat visszaadja, a mit a fejedelem meg is ígért s róla hosszas magával való tépelődés után sept. 14-én szabadságlevelet adott... de a nemesség még azon évben ez ügyet a deczember 13—23-iki országgyűlés elé vitte ... az írások megvizsgálása után kitűnt, hogy a fejedelem adomány levele föltételes volt ... a közrendek adománylevele erejét elvesztette..."

83 Eszmefuttatása végén ő is az „Erdélyi országgyűlési emlékek" III. köt. 487—488. lapjára hivatkozik. Jakab tehát 80. Lm. 295-6.1. 81. Demény Lajos: A székelyek és Mihály vajda 1593 — 1601. Bukarest, 1977. Kriterion. 43. 1.; egy másik művében is foglalkozott az oklevéllel: Székely felkelés 1595 — 1596. Előzményei, lefolyása, következményei. Szerk. Benkő S., Demény L., Vekov K. Bukarest, 1979. Kriterion. 93—119. 1. 82. Demény: A székelyek i. m. 43. 1. 83. Jakab —Szádeczky i. m. 306.1. 17* 259