AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

Istvánffy Miklós terjedelmes magyar történetében részletesen beszámol a tizenötéves háború eseményeiről, az erdélyi helyzetről, és a diploma kiadásáról is többször ír.

67 A szász származású ugyancsak kortárs Weiss Mihály „Liber annalium..." című munkájában pár sorban szintén lejegyzi, amit a székely szabadság visszaállításáról tud: „...Sigismundus... gibt den Zeklern das vorige Freythum und also ziehen der Zekler über 28.000 den 3. Oktober mit Sigismundo über das Gebürge, welches als Szinan Bassa vernimmt.. ."

68 A 17. századi történetírók közül Bethlen Farkas erdélyi történetében több oldalt szentelt az 1595-ös óv eseményeinek bírására, azonosítva magát a nemességgel, mely a diploma megadását igen nagy sérelemnek tekintette. Hat rövid pontban ismerteti azokat a feltételeket is, melyekről az oklevél kiadása előtt a fejedelem a közszékelyekkel tárgyalt.

69 Nagy Szabó Ferenc Memoriale-jáb&n az 1599-es évnél tér vissza az 1595-ben történtekre: „Immár azt hiszem hogy eléggé vehedd eszedbe: mit nyertek a székely nemes emberek vélle, hogy azokat a székelyeket, kik Báthori Sigmonddal Havasalföldébe a törökre szabadságért elmentek vala, . . .onnat haza jővén jó szerencsével, itthon őket felmészáriák és esmét jobbaggyá tevék."

70 A 19. századi történetírók közül Kővári László szintén úgy tájékoztat, hogy a fejedelem felszólította a székelyeket a hadbaszállásra és „politikai iskolája tana szerint, egy utógondolat mellett, szept. 14-én kívánságukat teljesíté, a jobbágyságból felszabadítá.. ."

71 Lénárt József az oklevél kiadásának kérdésében Baranyai Decsire hivatkozik és így foglalja össze röviden a történteket: a székelyek „... táborozásuk feltételéül az 1562. jún. 20-án Segesvárott elvett szabadalmaik okmányilag leendő biztosítását tűzték ki, mire Zsigmond sept. 15-én tábori országgyűlést tart s a kért okmányt kiállíttatja."

72 Az „Erdélyi országgyűlési emlékek" szerkesztője, Szilágyi Sándor az előzmények leírásánál a 16—17. századi történeti forrásokból merít, Baranyai Decsi szövege alapján ismerteti az oklevél tartalmát,

73 majd az egyik lábjegyzetben még hozzáfűzi: „Kiadatott ez okmány 1595. szept. 15-én Zsigmond táborozása után is Erdélyben maradt, Basta idején Rudolf király támogatását kérte elveszett birtokai visszaszerzésére, amire ígéretet is kapott. A 17. sz. első évtizedében halt meg természetes halállal. (Vö. Sörös i. m. 156. 1.) 67. [Istvánffy Miklós] Istvánfi Nicolaus: História regni Hungáriáé, ... libris 34. Viennae—Pragae—Tergesti, 1758. Lib. XXIX. 412-414. 1. és Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Ford. Juhász László. Bp. 1962. Magyar Helikon. 406 — 407., 411 1. 68. Weiss, Michael: Liber annalium raptim scriptus 1590 — 1612, continuatio usque 1615. = Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens. (Neue Folge). Hrsg. v. Joseph Kemény, Eugen Trauschenfels. 148. 1. 69. Bethlen [Farkas], Wolffgangus de: História de rebus Transsylvanicis. Ed. 2. Cibinii, 1783. Tom. III. Lib. VIII. 596-598., 600-603. 1. 70. Nagy Szabó Ferenc Memoriale-ja. Erdélyi történelmi adatok. Szerk. Mikó Imre. 1. köt. —. Kolozsvár, 1855. 44. 1. 71. Kóvári László: Erdély történelme. 4. köt. Pest, 1859. 66. 1. 72. Lénárt József: Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem élete, jelleme és politikája. = Erdélyi Múzeum, 1880." 8. sz. 246. 1. 73. EOE III. köt. 355-357. 1. 17 OSZK Évkönyve 1982—1983 257