AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat
mm). A képecskéket medaillonokba foglalt férfifejek fűzik egymáshoz. A második és harmadik keret közötti fenti sávban a tulajdonos monogramját, a lentiben két stilizált liliom között az előbbinél kisebb méretű ötszirmú virágot helyezett el a könyvkötő. A harmadik keret görgetője medaillonba foglalt, felirat nélküli, babérkoszorús fejek sora lombdísszel, szárnyas angyalfejekkel (mérete: 125X12 mm). A középmezőt három függőleges sorban apró gránátalma virágok bélyegzői töltik ki. A háttáblán a sávokban a monogram és az évszám helyett az egyes levélkék, ill. a stilizált liliomok nagyobb és kisebb méretű ötszirmú virágot fognak közre. Az ötödik kézirat kötésén a középmezőt négy keret veszi körül. A legkülsőben kandeláber motívumos görgető látható. A második keret görgetője azonos a negyedik kötet harmadik keretének görgetőjevel. A második és harmadik keret között a rövidebb oldalon egy-egy sávban a már ismert levélke és az ötszirmú virág váltakozik. Ugyanezek a bélyegzők díszítik a harmadik keretet is. A negyedik keretbe a negyedik kötet második keretének görgetője került. A középmezőt közrefogó két rövidebb sávban fönt a tulajdonos monogramja, lent az arab számos évszám olvasható, a két hosszanti sávban újra a kandeláber motívum tűnik föl. A tükör díszítése megegyezik a negyedik kötetével, bár annál valamivel keskenyebb. Az előés háttábla felépítése azonos, de a hátulsó kötéstáblán a monogram sávjában az ötszirmú virág két különböző méretű változata sorakozik, az évszám helyén pedig a kicsi ötszirmú virághoz a tükör díszítménye társul. A gerincen mindkét kötetnél négy duplabordát alakított ki a könyvkötő. Az általuk közrefogott mezőkben semmiféle díszítést nem alkalmazott. Ezenkívül mindkét köteten föllelhető két-két bőr zárószalag maradványa. összefoglalva elmondhatjuk, hogy az ilyen jellegű kötések a 16. században a németek lakta területekre jellemzők, s ebbe a Szepesség éppúgy beletartozik, mint az erdélyi szász varosok. A vaknyomásos technikához szükséges bélyegzőket és görgetőket hazai ötvösök is véshették. Minthogy a kéziratokat — amint majd látni fogjuk — vízjegyük és possessoraik szintén Erdélyhez fűzik, talán nem járunk messze az igazságtól, ha a könyvkötőt is erdélyinek sejtjük, s a kötéseket német stílust követő erdélyi reneszánsz kötésnek minősítjük. Nem valószínű ugyanis, hogy tulajdonosuk — miután Erdély vagy a Partium területén megvette a kéziratokat —, kivitte volna őket valamelyik német fejedelemségbe, hogy ott beköttesse. Ezt látszik megerősíteni az is, hogy Haeblernél 23 nem találtunk hasonló görgetőket. Vízjelük megállapítása és lokalizálása A következő ismérv, amely Erdélyhez köti a kéziratokat, a vízjel, mely mindkét kötetben Kolozsvár 24 címere, a címerpajzs felső részén a 23. Haebler, K.: Rollen- und Plattenstempel des XVI. Jahrhunderts. Bd. I—II. Leipzig, 1928. c. művében két A. R. monogram szerepel a 16. századból. (Rinckfeld, August — Wittenberg; Roskopf, Andreas — Leipzig). (473. 1.) 24. Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata (XVI—XVII. század). = Studia Universitatis Babes—Bolyai, Series História. Fasc. 2. Cluj. 1962. Klny. 67. 1. 8-9. ábra. 249
