AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

eskümintákat, esetleg a curiában működő bírák ítéleteit „döntvényeit"

5 őrizték meg számunkra. A Négyeskönyvet 1798-ban adták ki először nyomtatásban, a 18. század végéig csak kéziratos formában terjedhetett. Számos fennmaradt példánya között is ritka kivételnek számít az a kötet, mely egy, a történészek által több száz éve keresett oklevelet rejt magában. Három nagy budapesti gyűjtemény

6 kézirattárának 16. századi nyomtatott és kéziratos Tripartitum&it, ill. kéziratos Quadripartitum&it néztük át, hogy ne csak a sokszor pontatlan katalógusok, hanem az autopszia alapján is meggyőződjünk, valóban oly egyedülálló-e az OSZK ezen példánya, mint amilyennek az első kézbevételkor tűnt. Fölösleges lenne itt valamennyi kézbevett kötetet ismertetni, mégis, hogy kéziratunk becsességét némileg érzékeltessük, bemutatjuk a nemzeti könyvtárunk kézirattári állományában levő vele egy században keletkezett NégyesJcönyveket. Jogtörténészeink

7 közül többen foglalkoztak Werbőczy műve mellett a Quadripartitum keletkezésének, történetének és utóéletének problémájával. Kutatásaink nyomán tudjuk, hogy kétféle szövegvariáns készült: a magyar bizottsági szöveg, valamint az I. Ferdinánd óhajának és a dinasztikus érdekeknek megfelelő változat. Az OSZK példányok közül a legrégebbi a Fol. Lat. 512-es, amelynek elején az 1552-es évszám

8 áll, Illés József megállapítása szerint azonban 1556 után másolhatták. Észrevetelét a Pars IV. titulus 40-ben közölt indoklásra alapozta.

9 A kötet a magyar bizottsági szöveget tartalmazza, a végén „Hoc opus..." kezdettel a bizottság, ill. Ferdinánd német tanácsa, a Consilium Germanicum közötti iratváltás történetét olvashatjuk szentesítése elmaradásának okairól. Az index a kötet elején található. A hátulsó kötéstábla belső oldalán egy bejegyzés: „Domine adiutor meus et redemptor meus. Bened[ictus] Pakay m[anu] p[ropria]." Egyes kutatók

10 Pakayt a szemelynökkel azonosítják, míg mások

11 kamarai fogalmazóként, majd pozsonyi postamesterként is említenek egy ilyen nevű tisztségviselőt. Valószínűleg két különböző személyről van szó. A kézirat kötése 16. századi timsós cserzósű fehér disznóbőr, a téglalap idomú középmezőt négy keret fogja közre. Kötéstáblája egy ugyancsak 16. századi 6. L. Egyetemi Könyvtár, Kzt.RMKIII. 153. a kötet végén található 1559-ből származó bejegyzéseket. 6. Egyetemi Könyvtár, MTA Könyvtára, Országos Széchényi Könyvtár. 7. Cziráky Antal Mózes, Frank Ignác, Kelemen Imre, Kitonich János, Szegedy János, Timon Ákos, Virozsil Antal, Wenzel Gusztáv stb. foglalkoztak a kérdéssel, vö. Illés József: A Quadripartitum közjogi interpolatiói. Bp. MTA, 1931. 10—19. 1. 8. 8. fol. 9. Illés i. m. 6. 1. 10. Baranyai Béla: Némi adalékok jog- és egyháztörténetünkhöz. 1. Vizsgálódások a Quadripartitum körül. Bp. 1942. 84. I.; Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 79. 547. 1.; Lendvai Márton kéziratos munkájában 1617-től 1625 szept. 8-ig személynökként tartja nyilván. OSZK, Kzt. Quart. Lat. 532. 8. fol. verzó. Quart. Lat. 536. 8. fol. rektó. Quart. Lat. 2494. 8. fol. verzó. 11. Ember Gy. i. m. 133. 378. 1.; Hennyei Vilmos: A magyar posta története. Bp. 1926. 96 — 98. 1. Előbb kamarai fogalmazóként, majd 1664—1675 között pozsonyi főpostamesterként említi; Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században. = Klny. a Levéltári Közlemények XXXIX. évf. 1969. 257. 1. 242