AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A Szentlélekről elnevezett ispotályrend búcsúlevele Esztergomban

' mind magyarországi eredetűek, jogos a feltevés, hogy ez az oklevél is valamelyik hazai város „Sachs" nevű polgára részére készül.

28 A Szentlélektársulat római anyakönyve, amint erről a fentiekben már szó esett, szerencsés módon fennmaradt, sőt a Magyarországról beiratkozottak névsorát publikálták is. így azután ellenőrizhető volt, hogy vajon nem Rómában töltötték-e ki ezt a nyomtatott űrlapot. Jóllehet a Szentlélekről nevezett rend középponjában 1492-ben mintegy félszáz hazai személyt jegyeztek be, a kedvezményezett és felesége neve ezek között nem található. Nyilvánvaló, hogy az űrlapot nem Rómában állították ki, hiszen ennek a feltételezésnek nyomtatás velencei eredete is ellene mond. Ez utóbbi körülmény inkább arra utal, hogy a Szentlélek-társulatba történt belépést igazoló okmányt Magyarországon állították ki. Akkoriban Velence volt ugyanis a hazánkhoz fekvő egyik legközelebbi nyomdahely, és egyben egész Európában is a legnagyobb. Az Itáliából a Kárpát-medencébe érkező búcsúbiztosok útja is a lagúnák városa táján vezetett. Mindehhez fel kell ismét hozni Ipolyi oklevélgyűjteménye darabjainak hazai eredetét is, ahol a most vizsgált — sajnos helynév nélkül kiállított — dokumentumot ma is őrzik. A rendkívül szórványosan fennmaradt adatok alapján igen nehéz biztonságosan meghatározni, hogy Magyarországon hol, mikor és melyik rend kezelésében állott egy-egy ispotály. A „cruciger" és „crucifer", vagyis keresztvivő, keresztet viselő megjelölés a középkori Magyarországon gyűjtőfogalom volt, amely legalább négy olyan rendet takar, amely ruházatán jól látható módon, ngyméretű keresztet hordott. A német lovagrend és a johanniták megosztották tevékenységüket a harc és a betegápolás között, így tehát a rászorultak gondozásából is kivették részüket. De ugyancsak keresztet hordtak öltözékükön a kizárólag ispotályos szolgálatot teljesítő, két további rend tagjai: az antoniták és a Szentlélekről nevezett rendhez tartozók. Az előbbiek esetében a kereszt alakja a mai nagy T-betűre hasonlított, az utóbbiaknál pedig fekete alapon fehér kettős kereszt volt. Ez a jelvény különben megtalálható az ismertetett búcsúlevél közepén, kis fametszetről lenyomtatva, de ugyanez látható az oklevél aljára középen helyezett papírpecséten is.

29 A rendek megnevezésének pontatlanságából adódó bizonytalanságot még fokozza az a tény, hogy a középkorban előszeretettel nevezték a városokban működő ispotályokat a Szentlélekről. Viszont nem minden ezt a nevet viselő ispotály tartozott a Szentlélek-rendhez,

30 mint ahogy a Szentlélek-rend házai közül egyik-másik más elnevezést is kaphatott.

31 28. Talán ő ugyanabból a „Zaz" családból származik, amelynek egyik tagja, Johannes, 1496 — 7. években Szeben városának volt a jegyzője (Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde NF. XII. 213.). 29. Ez azonban nem annak a pecsétnek a lenyomata, amely a budai várban végzett ásatások során került elő, és amelyet Kubinyi András ismertetett. (Tanulmányok Budapest múltjából. 1964. (16.) 129.). 30. A középkori Magyarországon egész sor ilyen ismeretes az alábbi helyiségekben: Bártfa, Beckó, Galgóc, Gyulafehérvár, Kassa, Lelesz, Leibic, Lőcse, Pásztó, Szécsény, Vác, Várad. Ezek egyike sem tartozott a Szentlélekről nevezett rendhez (Somogyi i. m. 101 —102.). 31. Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Bp. 1940. 53. — Pásztor szerint a Csanád-megyei ispotály Szent Erzsébetről volt elnevezve. 215