AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A Szentlélekről elnevezett ispotályrend búcsúlevele Esztergomban

ket. Rendszerint folyóvizek mentén hidak és kapuk közelében telepedtek meg, hogy a közeli és gyámolítást igénylőkön kívül a rászoruló utasoknak is segítségükre lehessenek.

8 Erős olasz, francia, spanyol, német és portugál ága volt a rendnek, de Dánia, Norvégia, Svédország és Lengyelország mellett — többek között — Magyarországon is vezettek ispotályokat. Az egyes házak vezetőjét, a priort, azaz perjelt az a város jelölte ki, amelynek területén a kórház feküdt. A 16. század második negyedére a házak túlnyomó többsége feloszlott, ill. közvetlen városi kezelésbe került. Legtovább még az alapító francia ág tartotta magát, amelyet azután végleg a francia forradalom söpört el. A szentlélek ispotályosrend teljes feloszlatását IX. Pius pápa 1847. július 1-én rendelte el.

9 A 15. század utolsó évtizedeiben a Szentlélek-rendben is felismerték az erre illetékesek Gutenberg találmányának jelentőségét, amelyet azután rögtön céljaik szolgálatába is állítottak. „Indulgentiae et beneficia a sede apostolica concessa hospitali Sancti Spiritus Romae" címmel előbb — 1474 táján — Augsburgban, majd egy évtizeddel később Nürnbergben nyomtatott formában adták közre azokat a lelki kedvezményeket, amelyekben a pápai bullák értelmében a Szentlélek-rend támogatói részesülhettek.

10 Jól mutatják tehát ezek a kiadványok, hogy a rend céljaira szolgáló anyagiak gyűjtése nem korlátozódott Rómára, hanem az — akárcsak az ispotályok serege — egész Európára kiterjedt. A római központ által kiküldött búcsúbiztosok a pápai bullák alapján végezték tevékenységüket. Ezek egyike, Richardus Pontanus Lipcsében 1485-ben nyomtatott űrlapokat állított ki annak igazolására, hogy valaki belépett a nevezett római társulatba, ami által részesévé vált a tagok számára biztosított lelki kedvezményeknek.

11 A rend vezetői továbbra is azon serénykedtek, hogy a pápáktól további, lehetőleg minél vonzóbb privilégiumokat eszközöljenek ki e testvéridet tagjai számára, amelyek a búcsúk hirdetését hatékonyan segíthették. Fáradozásaik eredménye azután VIII. Incének e tárgyban kelt bullája volt, amelyet 1486. március 21-én bocsátott ki. Ezt Albrecht von Bayern, strassburgi püspök 1486. november 29-én nyomtatott formában hirdette ki.

12 Nem is maradtak eredménytelenek a búcsúhirdetésre irányuló újabb törekvések. Ezt bizonyítja az a flandriai Leu ven városában nyomtatott űrlap, amelynek egy példánya fennmaradt 1488 tájáról. Ebben Aegidius de Bona Fide de Escola biztos igazolta, hogy a kedvezményezett a Szentlélek társulatának tagja.

13 A rend javára végzett németországi búcsúhirdetés további nyomtatott emlékei is ismeretesek a következő évekből. „Dominicus de Runcho, praeceptoris sacri et apostoliéi hospitalis S. Spiritus in Saxia de Űrbe ac totius eiusdem ordinis magistri generalis" társulati tagságot igazoló levelét 1492ben Lipcsében állították elő.

14 Azonos jellegű nyomtatvány készült négy 8. Balanyi György: A szerzetesség története. Bp. 1923. 154—155. 9. Dizionario... 1013. has. 10. Einblattdrucke des XV. Jahrhunderts. Halle a. S. 1914. (repr. 1968.) 722 és 723. sz. 11. Einblattdrucke 1202. sz. 12. GW 833 = Einblattdrucke 104. sz. 13. GW 267 = Einblattdrucke 88. sz. 14. GW 8641 « Einblattdrucke 517. sz. 210