AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kastaly Beatrix: Új kutatási eredmények a könyvtári restaurálás területén

teink során próbálkoztunk a tripszin és Pancreatin fehérjebontó enzimekkel is, az utóbbi a zsírok bontását végző lipáz enzimet is tartalmazza. Az enzimek eddig minden kipróbált esetben hatékonynak bizonyultak, és sokféle ragasztó-leoldási, folttisztítási, lapszétválasztási problémát oldottunk meg segítségükkel. Az alkalmazás módjában is változatos lehetőségek vannak. Pl. ha a lapot vagy könyvtáblát nem lehet vízbe meríteni, az enzimet cellulózragasztóhoz keverve, helyileg is lehet alkalmazni vagy enzimoldattal átnedvesített és melegen tartott itatóspapírtömbre lehet tenni a kezelendő lapot. Olyan dokumentumoknál — pl. papírkéziratok —, amelyeken a tinta, festék vagy maga a hordozó nem bírja a vizes kezelést, lehet víz és szerves oldószer (pl. 2-metoxi-etanol, normál- és izopropanol) keverékében oldott enzimekkel is dolgozni; ilyenkor az enzim lassabban fejti ki hatását.

15 Az említett és már általunk is kipróbált enzimek mellett a mikrobiológiai ipar fejlődése várhatóan újabb lehetőségeket kínál még a restaurálás számára, pl. egyes esetekben a papír rostjainak fellazítása celluláz-enzimmel, a lignin lebontása pektinázzal vagy a penészek fonalainak (mycéliumainak) elbontása sejtbontó enzimekkel, és így pl. penész által összetapadt lapok szétbontása válhat lehetővé.

16 A laminálás és a papírhasítás mint a papír erősítésének módszerei Lamináláson a papírlap két oldalról (kívülről) való megerősítését értjük, ami valamilyen folyékony vagy hő által folyékonnyá tett ragasztóanyag és egy erősítő réteg (papír vagy műanyag) préselés útján történő összekötésével valósul meg. Magyarországon laminálásra polietilén fóliát és vékony japánpapírt használnak. Nyugat-Európában poliamidokat, illetve poliakriláttal, polivinil-acetáttal vagy poliészter alapú ragasztókkal bevont japánpapírt vagy poliamid szitát. Mivel ezek alacsonyabb hőmérsékleten olvadnak meg, és könnyebben leoldhatok mint a polietilén, mi is folytatunk kísérleteket ezek, valamint újabb műanyagok alkalmazására a laminálásban. A laminálás kétségtelen hátránya, hogy általa a papírlap túlságosan megvastagodik, nagy a súlynövekedés is, a felület többé-kevésbé műanyagos tapintású lesz és néha a szöveg olvashatósága is csökken. Ezen előnytelen vonások elkerülésére az NDK-ban évtizedekkel ezelőtt kialakították és azóta magas színvonalra fejlesztették a papírhasítás módszerét. A papírhasítás elvi alapja az, hogy a papírgyártás során több rostréteg rakódik egymásra, így a papírlap ezekre szétválasztható. Technikai kivitelezése úgy történik, hogy megfelelően erős ragasztóanyaggal egy-egy papírréteget ragasztanak a hasítandó lap két oldalára, majd a papír fajtájától függő ideig és erővel préselik, és ezután a lapot vastagságában, kézi húzással kettéválasztják. A lap esetleges hiányait belülről kipótolják, majd a két fél-lap 15. Cooper, D.—King, C—Segal, J.: The Use of Enzymes in Partially Non-Aqueous Maedia. = International Conference on the Conservation of Library and Archive Materials and the Graphic Arts. Cambridge. 1980. Abstracts and Preprints. 14-19. p. 16. Njuksa, Ju. P.: Biological methods in book restoration. ICOM Committee for Conservation. 6. Triennial Meeting. Ottawa. 1981. Preprints 81/14/11. 1—9. p. 197