AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az OSZK állományvédelmi tervei és tevékenysége a két világháború között - Bestandschutzpläne und -tätigkeit der Nationalbibliothek Széchényi zwischen den beiden Weltkriegen

Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársainak széles látókörét, helyes történeti szemléletét bizonyítja, hogy az állományvédelem szempontjából sem tettek tartalmi vagy világnézeti különbséget az egyes dokumentumok között. Gyakran esett szó éppen a proletárdiktatúra anyagának — kiemelten a Vörös Újságnak. — megmentéséről, kutatásának lehetővé tételéről. A könyvtár illetékes munkatársai nemcsak hangoztatták az állomány „konzerválásának" fontosságát, hanem mindent el is követtek megvalósítása érdekében. Nem az ő hibájuk, ha a két világháború idején, illetve a két világégés közti, gazdasági krízisekkel terhelt években, évtizedekben helyes elképzeléseiket, minden törekvésüket csak lassan, vagy egyáltalán nem valósíthatták meg. Voltaképpen minden akciójuk éppen a kibontakozás éveit (1941 — 1942) követően fordult visszájára. Az állományvédelmi tervek minden esetben a valóság talaján álltak. Ha számba vesszük, hogy a hagyományos könyvkötésen, javításon és restauráláson túllépve a fényképreprodukálás jelentőségét és szerepét is felismerték, sőt a mikrofilmezés lehetőségét sem zárták ki, akkor megállapíthatjuk, hogy korszerűen gondolkodtak és — elsősorban a Fitz-korszakban — nyitottan álltak a modern technika alkalmazására is. BESTANDSCHUTZPLÄNE UND -TÄTIGKEIT DER NATIONALBIBLIOTHEK SZÉCHÉNYI ZWISCHEN DEN BEIDEN WELTKRIEGEN M. NÉMETH Die öffentlichen Institute Ungarns arbeiteten nach den Jahren des ersten Weltkrieges unter ausserordentlich schweren Umständen. In der Nationalbibliothek Széchényi hat der Direktor János Melich zwischen 1919 und 1922 die regelmässige bibliothekarische Tätigkeit in Gang gesetzt und organisiert. Unter seinen zahl reichen Verdiensten war das Neubeginnen der Bestandschutztätigkeit und ihre Weiterentwicklung durch die Herausbildung der Hausbuchbinderei einer der bedeutendsten. Sowohl er, als auch seine Nachfolger haben alles im Interesse des Schutzes des nationalen Buchbestandes getan: sie bestürmten ihre vorgesetzten Behörden mit Vorlegungen, um den Bindungsanschlag erhöhen zu lassen, ihre Anstrengungen brachten aber nur teilweise Erfolge. Sie konnten das ungebunden gebliebene Material, das sich in den Kriegsjahren angesammelt hat, nicht aufräumen, aber in der gegebenen schweren wirtschaftlichen Lage bestand nicht einmal zur Bindung der laufenden Pflichtexemplare die Möglichkeit. Die meisten Sorgen verursachte die Sicherung des Schutzes von den auf schlechtem Papier gedruckten Zeitungen. Die Nummern der weniger benutzten Zeitungen wurden von 1923 an in Bandeinheiten, zwischen steife Kartons gelegt und mit Bindfaden umgebunden magaziniert. Zwar von 1931 besass die Bibliothek ein bescheidenes Photolaboratorium, es diente aber damals nur zur Erfüllung von Benützeransprüchen. So musste die Nationalbibliothek nach dem zweiten Weltkrieg zur Ersetzung der weggebliebenen Bestandschutztätigkeit sehr grosse Energie aufwenden. 11 OSZK Evkönyve 1982—1983 \ 161