AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

Haraszthy Gyula: Gombocz István pályaképe

Személyének ós országunknak szólt az az elismerés, hogy Honoré aszszony mellett 1963-ban felkérték az JiTLA Nemzetközi Cserebizottsága egyik titkárának, majd 1969-ben őt választották meg az elnöki tisztségre. Ezután a Nemzetközi Cserebizottság több ülést tartott az IFLA moszkvai, liverpooli és budapesti konferenciái alkalmából Gombocz István vezetése alatt, aki a nemzetközi kiadványcsere gazdasági vonatkozásairól terjesztette elő nagy elismeréssel fogadott terjedelmes tanulmányát. Utoljára 1972-ben Bécsben az IFLA nemzetközi kiadványcsere bizottságának konferenciáján elnökölt, melynek másfél évig tartó igen nehéz előkészítő munkáját teljes egészében ő irányította. Elnöki megbízatását a nemzetközi testület 1972ben újabb három évre meghosszabbította. Gombocz tudományos munkái, önállóan megjelent művei, értekezései cikkei, bibliográfiai összeállításai, kritikái — számuk több mint százhúsz — mind a nemzetközi összefogás nagy ügyének szolgálatában íródtak és láttak napvilágot. Ez a gondosan összeállított személyi bibliográfia az OSZK 1973ban kiadott Évkönyvében felesége munkájaként jelent meg. írásait a pontosság, filológiai hitelesség, vonzó és elegáns stílus, a halászgábori meghatározással élve: tiszta értelem és a minden elfogultságtól mentes gondolkodás jellemezte. A valóságot figyelő okos magatartás, a tudományos és emberi kapcsolatok fontosságának felismerése irányította nemcsak pályáján, de írásaiban is. Ezekben a belső témakör az Országos Széchényi Könyvtár cseréjének ügye volt, annak nemzetközi vonatkozásaival; a következő a szomszédos országok hungarikum kérdéseinek vizsgálata, majd egy újabb: Európa ós hazánk szellemi kapcsolatának elemzése; végül a számára is kitáruló nagyvilág — az UNESCO és az IFLA — működésének, feladatainak, gondjainak kutatása. Vagy tizenkét ország könyvtárait látogatta végig. Szavát, érveit nemcsak Európában, de kontinensünkön túl is értették, értékelték. Hazafiság és nagy világiság, széles körű műveltség és jogi ismeretek, lenyűgöző, imponáló nyelvtudás, az emberi kapcsolatokba vetett hite vezették végig pályáján. Es mi kellett még mindehhez? Szorgalom, kitartás, olyan szervezőképesség, amivel kevesen rendelkeztek. Végül becsület, szerénység, emberi tisztaság és tisztesség. Mindez, ami felejthetetlen barátunkban testet öltött. Mint csaknem mindenkinek, aki művelődéspolitikai pályán dolgozott, neki is volt egy titkos, csak néha emlegetett vágya: a hazai könyvtárügyet támogató nemzetközi tevékenysége kapcsán szeretett volna néhány országba tartós kiküldetést kapni, különösen a New York-i ENSZ-könyvtárba vagy a párizsi UNESCO-központba könyvtárosként, esetleg szakértőként. De ez az egy — mondanunk sem kell, hogy nem az ő hibájából, sokkal inkább bürokratikus buktatók miatt — nem sikerült. Nagy koncepciói inkább külföldön érvényesültek, itthon néha kicsinyes akadályokba ütköztek. De ennek ellenére az Országos Széchényi Könyvtárhoz mindhalálig hű maradt. Korai elhunyta nemcsak itthon, de külföldön is általános megdöbbenést és mély részvétet keltett. Számos folyóiratban emlékeztek meg róla, eredményeiről, humanista magatartásáról. Nemzetközileg értékelt jelentőségét ezúttal két példával illusztráljuk: 10