AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Galli Katalin-Pavercsik Ilona: Fejezetek a kassai könyvnyomtatás történetéből

az ugyancsak sárospataki jezsuita, Kis Imre válogatott durvaságokkal tisztelték meg egymást. Az eperjesi főiskola mint intézmény is a jezsuita kollégium versenytársa volt: felállítását 1665-ben határozta el egyházi kezdeményezésre a lutheránus vallású vármegyei nemesség és a polgárság; saját erőből, nem sokkal kevesebb anyagi erőforrásból, mint a kassai akadémia esetében, véghez is vitték az iskolaépítést Lipót császár kifejezett tiltó rendelete s az egri püspök tilalma ellenére. Az új főiskola 1667-ben nyitotta meg kapuit, s külföldről hívott neves tanárai csakhamar igen élénk irodalmi munkásságot fejtettek ki.

17 Nemcsak polemikus tárgyú teológiai disputációk kinyomtatásával váltották ki a jezsuiták ingerültségét, hanem egyáltalán jelentős irodalmi tevékenységükkel: négy év alatt 40 művet jelentettek meg a környező protestáns nyomdáknál, Bártfán, Lőcsén és Kassán, míg az 1660-as években a kassai jezsuiták könyvtermése mindent összevéve is csak 18 nyomtatvány volt. Ha megvizsgáljuk, hogy Kassán (ahol a jezsuiták ebben az időben könyveik kinyomtatását megrendelték) a már korábban említett nyomdászok hány katolikus művet bocsátottak ki a sajtó alól, a következő számokat kapjuk: Markus Severini 1657 — 1663 3 mű 62 ív terjedelemben, Severini özvegye 1664 4 mű 11 ív terjedelemben, Johann David Türsch 1665 — 1668 11 mű 90 ív terjedelemben, Türsch özvegye 1668 — 1669 3 mű 6 ív terjedelemben, Eric Ericson 1669 — 1674 15 mű 155 ív terjedelemben, Markus Severini, akinek az irányítása alatt kezdett fellendülni a kassai műhely, hat év alatt csak három katolikus művet nyomtatott, valamennyit nyílt impresszummal: Baróti Miklós ferences szerzetesnek a szent búcsúról írott könyvét, Gabriel Ivul jezsuita filozófia-tankönyvét, ill. Tarnóczy István kassai jezsuita professzornak Homonnai Drugeth György halálára írott prédikációját.

18 1664-ben aztán nagy gyorsasággal jelentek meg egymás után a Czeglédi Istvánnak válaszoló jezsuita vitairatok Sámbár Mátyás, Kis Imre, Csernátfalvi István tollából.

19 Talán véletlen volt, hogy éppen a férjét és három gyermekét pestisjárványban elvesztő, nagy adósságoktól szorongatott, teljes létbizonytalanságban élő Susanna Severini nyomtatta ki ezeket a vitairatokat (természetesen impresszum nélkül!), nem tudjuk. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ettől kezdve megindult egy folyamat: 17. Hörk József: Az eperjesi ev. ker. collegium története. Kassa 1896. Az eperjesi iskola történetének harmadik időszaka. . . 5 — 19. p. 18. Szabó I. 940., II. 966., II. 985. 19. Szabó I. 1002., I. 1013., I. 1579., I. 1580., I. 1581., I. 1018., I. 1019. Itt jegyezzük meg, hogy Czeglédi egyik vitairatának (Idős Noé becsületit oltalmazó Japhetke) címlapján Brassó címere látható, Csernátfalvi István művének (Jesuita Professorának becsületi mellett kikelő hálaadó tanítvány) címlapján pedig Lőcse címere, nyilvánvalóan a nyomdász részéről a megtévesztés szándékával. A címerek alapján a vitairatok szövegét közzétevő Gyárfás Tihamér elképzelhetőnek tartotta, hogy brassói, ül. lőcsei nyomtatványról van szó! L. Batthyneum 2. kötet. Brassó 1913. 88, 93. p. 357