AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Galli Katalin-Pavercsik Ilona: Fejezetek a kassai könyvnyomtatás történetéből

évek közepén tengődő műhely 1640 — 1652 között teljesen elhallgatott. (Talán nem tévedünk, ha e tényt összefüggésbe hozzuk az erdélyi fejedelemséghez csatolás kérdésével: a fejedelmek által támogatott, jelentős gyulafehérvári, majd a váradi tipográfiák mögött háttérbe kellett, hogy szoruljon a kassai műhely, míg a Habsburg-országrészben Kassához közel egy új versenytárs erősödött meg: a lőcsei tipográfia.) Az 1653-ban, Valentin Gevers tevékenysége által újrainduló kassai nyomdászat jövője, sorsa még bizonytalan : nem tudni, hogy megmarad-e az évente néhány művet kibocsátó kisteljesítményű tipográfiák között vagy sem. Az 1660-as években azonban váratlanul felfutott a műhely teljesítménye: ennek az egy évtizednek termelése (91 nyomtatvány 645 ív terjedelemben) megközelíti a kassai nyomda 1610 — 1660 közötti, összes addigi termelését (115 mű 744 ív terjedelemben). Ha viszont az 1653 — 1674 közötti időszak nyomdai teljesítményt tekintjük, az mintegy fele az egész 17. századi nyomdai teljesítménynek.

4 S e nagyarányú növekedés meglehetősen kedvezőtlen anyagi és személyi feltételek mellett következett be: a tipográfia már nincs a legjobb állapotban (bár éppen még használható), a nyomdavezetők sűrűn váltják egymást (Markus Severini, majd özvegye, Johann David Türsch, ill. özvegye, a svéd származású Eric Ericson), adósságokba keverednek, olyannyira, hogy a hitelezők egyike, a lőcsei Brewer-cég el akarja az adósság fejében árvereztetni a nyomdát, s ebben csak a kassai tanács tilalma akadályozza meg.

5 Ha a városi műhely ilyen körülmények közepette jelentőset tudott lépni előre, az az említett időszak minőségileg új igényeivel magyarázható: elsősorban a vallási felekezetek minden eddiginél élesebb, keményebb harcával, amely a hitvitázó irodalom utolsó jelentős magyarországi termékeit hozta létre, másrészt a magasabb fokú, a korábbinál fejlettebb iskolai oktatással, az ekkor elszaporodó nagyszámú iskolai nyomtatvánnyal. Az 1660-as, 1670-es évek kassai nyomdászatában szüntelenül jelen levő tényező a katolicizmus és a protestantizmus harca. Nem minden alap nélküli, mégsem tartjuk igaznak a hitvitákat tüzetesen elemző Horváth Lajos megállapítását: „Kassán ez időben két nyomda volt; a Johann David Türsch-féle és a Marcus Severinus-féle. Felekezeti jellege egyiknek sem volt. Nyomtak annak, aki megfizette őket. A jezsuiták 1674-ben állítottak saját nyomdát."

6 A kérdés ennél sokkal bonyolultabb. Olyan szabad királyi városban, ahol a lakosság túlnyomó része lutheránus, kisebbik része kálvinista, az irányító testület lutheránus vallású, nem lehet kétséges, hogy a protestáns szellemű könyvkiadás az elvárható és megengedhető. Hogy ehhez képest mikor jelenik meg a katolikus könyvkiadás, milyen termékeit vállalja nyíltan a tipográfia, s melyekre nem írja rá a nevét, hogyan növekszik a katolikus nyomtatványok aránya (mert Severinitől kezdve Ericsonig 4. Az összesítés Jan Öaplovic bibliográfiája alapján készült: Bibliográfia tlaci vydanich na Slovensku do roku 1700. Diel 1. Martin 1972. 5. Kemény Lajos: Kassai könyvnyomtatók életrajzához = Magyar Könyvszemle 1902. 535 — 536. p., továbbá Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a XVII — XVIII. században. I. rész = Az Országos Széchényi Könyvtár Evkönyve 1979. 375-376. p. 6. Horváth Lajos: Sámbár Mátyás élete és művei. Bp. 1918. 48. p. 354