AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vásárhelyi Judit: Egy jezsuita-ellenes vitairat és magyar fordítója

Szerepelt továbbá az 1580-ban, majd 1586-ban Erfurtban megjelentetett Jesuiterspiegel című gyűjteményben is.

7 Sőt 1586-ban Baselban Johann Konrad Ulmer németnyelvű New Jesuitspiegel című gyűjteménye is közölte. A Der Glaube Jesu oder der Jesuiten szerzőjének a nevét e kötet ugyancsak az 1573-as eredeti kiadáséhoz hasonló formában idézte.

8 Első, XVII. századi kiadását Hieronymus Gallér nyomtatta ki Oppenheimben 1610-ben.

9 A szerzőt az 1578-as második kiadáshoz hasonló formában Donatus Wisartus Trivonensis-ként tüntette fel. Johann Marbach előszavát nevének megjelölése nélkül, rövidítve közölte. Az impresszum megnevezte a kibocsátás költségviselőjét is, Levinus Hulsius özvegyét. Azt, hogy az 1610-es éven belül mikor került sor a kinyomtatásra, ma már egyéb források hiányában nehéz megállapítani, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy ez az 1610-es kiadás a Heidelbergben tanuló Pécseli Király Imrének és tanulótársainak, valamint talán a Makai Máté felszólításának eleget tevő Molnár Albertnek a közbenjárására jelent meg. Pécseli, Kanizsa Pálfi és Samarjai 1610. első felében biztosan kinnvoltak Németországban. Tanulmányaik lezárása után, 1610. második felében csak Pécseli Király Imre tartózkodott kinn tovább is Németországban, Molnár Alberttel együttműködve.

10 Molnár közvetítő szerepét a Fides kinyomtatásában több momentum is hihetővé teszi: így a Fides új kiadásának költségviselője ugyancsak Levinus Hulsius özvegye volt, aki Molnár Albertnek a hanaui (1608), majd az oppenheimi Bibliá-jébt (1612) kiadatta. Hieronymus Gallér több Molnár Albert művet is kinyomtatott 1612-től fogva Oppenheimben. Sőt ha nyomdájának a 10-es években megjelentetett, magyar szerzőktől származó, vagy magyar nyelvű műveit áttekintjük, azok vagy Molnár Albert művei,

11 vagy Molnár szöveggyűjteménye,

12 vagy Molnár közreműködésével és üdvözlőversével kiadott nyomtatványok — amelyek között Pécseli retorikai műve is szerepel

13 — voltak. Végül a lutheránus Marbach-ajánlólevél név nélkül való felvétele a Fides eme új oppenheimi kiadásába szinte biztossá teszi, hogy kálvinista szerkesztő(gárda) „rendezte" sajtó alá. A fent említett Rátkai György valószínűleg ezt a „friss" nyomtatást láthatta 1611-ben Asztalos Andrásnál. A Fides magyar fordítását azonban nem Molnár Albert készítette el, hanem Kecskeméti Sánta János bocsátotta ki 1619-ben Bártfán.

14 Mielőtt azonban e magyar fordításról és készítőjéről bővebben szólnánk, kövessük végig a szerző kiléte körüli találgatások történetét. 7. L. a 3. jegyzetet! 8. Wolfenbüttel, Herzog-August-Bibliothek, az S 112 4° Heimst, jelzeten. 9. Göttingen, Staats- und Universitätsbibliothek, a 8° H. E. O. 160/17 jelzeten. 10. RMKT XVII/2, 252. 11. Biblia. 1612. - RMNy 1037, Postilla Scultetica. 1617. — RMNy 1144. Secularis concio evangelica. 1618. — RMNy 1166. 12. Thuri Pál: Idea Ghristianorum Ungarorum. 1616 — RMK III. 1174. 13. Szepsi Korotz György: Baszilikon dóron. 1612. RMNy 1038, Pécseli Király Imre: Isagoges rhetoricae libri duo. 1612. RMK III 1112. Szenei Csene Péter: Gonfessio Helvetica. 1616. RMNy 1115. 14. RMNy 1171. 254