AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő

Az 1915. év azért is nagyon tragikus időszak az életében, mert ekkor veszíti el nagyon szeretett édesanyját. Édesanyja 77 évet élt, s mindvégig értő olvasója volt fiának. Koporsóját lovaskocsin hozták ki a Józsefvárosból Gödöllőre, s a koporsót kocsin követte a család is. Mintha csak Völgyessy Bella Midas király-beli temetési menete elevenedne meg a valóságban. .. A hozzátartozókban tudatosodik: Valaki eltávozott közülük, Valaki, Akinek nagy része volt abban, amit az ambrusi életműnek nevezhetünk. . . Ambrusban most már felülkerekedik a rezignáció. Ekkoriban írja meg azt a novelláját is, mely írói és emberi hitvallását foglalja össze. A fületlen ember című novella, mely szintén a Nyugatban jelent meg, Daniel Defoeról szól. Defoe megtört és fáradt ember, akiben felmerül a gondolat, hogy irigyelje a könyvek „örök békességét"; de azért bátran vállalja meggyőződését, és még a kenyérért sem képes a megalkuvásra. ,,Csak az igazat kerestem és megírtam a meggyőződésemet; mindig csak azt írtam, amit igaznak és a milliókra nézve tanulságosnak, hasznosnak tartok. . ." ,,. . .akárhová írok, mindenütt kikötöm, hogy csak a magam meggyőződését írom meg, mások eszméit nem, utasítást nem fogadok el... Én nem vagyok se tory, se whig; a tory párttól nagy szakadékok választanak el, de sok kérdésben a whigekkel sem érthetek egyet. .. Semmilyen zsoldos szolgálatra nem vagyok kapható.. ." Defoe — s vele Ambrus is — írásait hívja tanúságul maga mellett. „Tanúim az írásaim. Ezek bizonyságot tesznek róla, hogy a nép érdeke meg a haladás ügye mindig hűséges szolgájának talált.. . ott, ahol akár a polgári szabadságot, akár a vallásszabadságot kellett védelmezni, én sohase hiányzottam a legelső sorból... Ami hazámnak nagy érdeke, az nekem mindig személyes ügyem volt: mindig az igazságot és a szabadságot szolgáltam. .. Az írásaim tanúskodni fognak mellettem, talán századok múlva is." A novella egyébként annak a küzdelemnek a története, melyet Defóénak kiadójával, Taylorral kellett vívnia azért, hogy a Robinson Crusoe megjelenhessék, mely Taylornak dúsgazdagságot, Defoe-nak viszont csak a továbbtengődés lehetőségét jelentette. E történelmi tárgyú novellában író és kiadó, szellemi ember és hatalom feszültsége tömören, dinamikus átéléssel jelentkezik. Szépirodalom és publicisztika sajátos, megkapó egységben nyilvánul meg benne. Ebben az időben választják be a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé is. Meg kell írnia székfoglaló előadását; de másirányú sürgős munkák miatt erre csak az utolsó percben gondolhat. Előadását, Cervantesről, egyetlen éjszaka alatt írta meg. Ezt utóbb ő maga is csodálta, hogyan sikerült néhány óra alatt annyira koncentrálnia, hogy az általa régen, gyermekévei óta szeretett és tisztelt íróról mindent ennyire tömören elmondjon, amit sok év óta akart. Ugyanebben az időben, 1917 nyarán kerül a Nemzeti Színház élére. Már többször szóba került a neve, amikor igazgatóváltozásra került volna a sor a színháznál: de most nagy kedvvel fogadja a felkérést. Ötvenhat éves. Örül az új állásnak, mert azt reméli, tehet valamit ebben a pozícióban a magyar színházügyért, megvalósíthatja irodalmi terveit is. Még nem tudja, hogy élete egyik legnehezebb periódusa következik.