AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő

Különös, de ebben a bérelt házban, ugyanabban a szobában, ahol a nagyapa meghalt, születik tizennégy évvel később unokája, Mihály Dénes, a televízió feltalálója. Ettől az időtől kezdve Gödöllő különös szerepet játszik az író és egész családja történetében. Előbb itt nyaralnak, szinte rendszeresen, időrőlidőre kivett bérlakásokban, majd, 1897-től saját házban, a Lovarda utcában. Ez a ház, a Lovarda utca 2 (később, átszámozva, a II. világháború után 6. szám) fogadja később magába az író halála után könyvtárának nagyrészét is. Az édesapa halálával az ifjú Ambrus Zoltán felett beborult az ég. A szeretett szülő elvesztéséhez anyagi gond is járul, mert az édesanya kap ugyan özvegyi nyugdíjat, de keveset. így a fiatalembernek korrepetálnia kell, az akkori idők szokása szerint, jómódú, de szerény képességű iskolatársaival. Azért nem csügged. A jogra iratkozik be az érettségi után, amellett a Szénásy-féle ügyvédi irodában Írnoki, illetve joggyakornoki munkát végez. Amit keres, részben haza adja, részben könyvekre és színházjegyekre költi. Az irodában, mely mágnások ügyeit viszi, megismerkedik a társadalmi problémákkal. Az ügyvédségből kiábrándul: nem az igazságszolgáltatás, hanem a magánérdek vezeti az ügyvédet. Ó inkább bíró szeretne lenni. Szépen halad a tanulással s közben megnyílik előtte a pesti társasélet is, írókkal, színészekkel ismerkedik meg. De még többet szeretne tanulni; s így vetődik fel egy hosszabb párizsi utazás terve. Ez időben a Nemzet című lapnak dolgozik, több-kevesebb rendszerességgel, de az ügyvédi irodát elhagyva, állandó jellegű állást is szerez a Földhitelintézetnél. Arany László osztályán működik írnoki minőségben; főnökének segítségére van az időközben elhunyt Arany János hagyatékának rendezésében. Az utazás terve egyre közelebb kerül. Már előbb is tett nyári szabadság alatt európai körutakat. Most a cél: egy-két félév hallgatása a Sorbonne-on. 1885 az az esztendő, amikorra az álom megvalósulhat. De minden álom megvalósulásának vannak feltételei. Az övének is. Az Ambrus és a Spett családban szokásos erős rokoni összetartás teszi lehetővé számára a kinttartózkodást. A Földhitelintézet csak fizetéstelen szabadságot ad, a pénzt a nagybátyja, Spett Gyula plébános adja. Spett Gyula maga is homme des lettres: fordít franciából, Bougeaud Emil: A kereszténység és korunk című művének részben fordítója, részben kiadója, de cikkez is, Szentannai irodalmi névvel. Hogyne támogatná unokaöccsét; hiszen idegen szegény diákokat is taníttat, segít mindenkin, akin csak tud. Az új nagy élmény tehát Párizs. Ambrus nem ment ki előkészület nélkül. Ekkor már szinte tökéletesen beszél franciául, úgy, hogy nyelvi nehézségei — az első párizsi kifejezések megismerése után — nincsenek. De a megélhetés sokba kerül odakint, s az irodalmi élettől sem akar elszakadni. Ezért a Nemzet számára tárcacikkeket, színházi és irodalmi ismertetéseket küld Párizsból. A lap kiküldött tudósítójának tekinti ugyan, de a valóságos kis tanulmányoknak beillő cikkeket nem tudja úgy megfizetni, ahogyan ez a kinti élethez szükséges lenne. Ráadásul Ambrus búvárkodik a nagyváros 521