AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő

hanna, a reformkor neves, de ma már elfeledett lapszerkesztőjének, Kovacsóczy Mihálynak volt a testvérhúga. A Spett és a Kovacsóczy családban a magyar, a latin, a német nyelv mellett a francia is járta. Nemcsak divatból, hanem elsősorban azért, mert a Kovacsóczyak anyai ágon a Rákócziszabadságharc után Franciaországba emigrált Polareczkyekkel tartottak rokonságot, és régi olvasó, tájékozott emberek lévén, igényük volt a nyelvismeret. A francia kulturális orientációt Ambrus Zoltán már szüleitől, sőt őseitől készen kapta. Mikor 1860-ban Ambrus József és Spett Vilma Debrecenben házasságot kötnek, egy új, csupán fizetésre támaszkodó értelmiségi család alapjait vetik meg. Spett Ferencet, az apóst, tönkretette anyagilag az 1848/49-es szabadságharchoz való hűsége; minden készpénze Kossuth-bankóban volt és így elértéktelenedett. Ambrus Józsefnek volt ugyan egy kis földvárománya a Székelyföldön, de hozzá sok testvére is; így az új tűzhelyhez nem remélhetett támogatást. A fiatalok azonban nem bánták a kezdeti szűkös éveket; jókedvűen dolgoztak és sokat olvastak. Az elsőszülött, Ambrus Zoltán 1861. február 28-án született Debrecenben, a Szent Anna-utcában, a kálvinista város katolikus negyedében. Szinte szimbólum ez, egyfajta kisebbségi sors, különállás tudata már a zsenge gyermekkorban is. Debrecen az első iskolaévek színtere is. Ezek az emlékek, ötven évvel később, elemi erővel törnek majd fel A tóparti gyilkosság című kisregényében. Erdélyi hagyomány, magyar környezet, értelmiségi helyzet, irodalmi érdeklődés segítik az írót abban, hogy azzá váljon, amivé lett: rangos magyar íróvá. Első olvasmányai a Biblia és a Szentek Élete. A két szépen illusztrált kötetet mindvégig megőrizte könyvtárában. De nemcsak valláserkölcsi ismereteit gyarapítja, hanem érdekli a szépirodalom is. Shakespearet és Cervantest szerette; ezeket a köteteket is megőrizte. Sokkal később majd, ötvenes éveiben, Cervantesről írt tanulmányával lép be az Akadémia tagjai közé is. De most még inkább a történet érdekli, nem az író. A színház is már gyermekkori élmény. Ebben közrejátszott, hogy édesanyjának egyik rokona, Foltényi Vilmos, aki a gödöllői Grassalkovics-uradalom mérnöki irodáját hagyta ott az „életet jelentő deszkák" kedvéért, ekkoriban a debreceni színház közkedvelt bonvivant-színésze. Alakja az említett kisregényben Boldényi bácsi-ként jelenik meg. Az ő révén ismerkedik meg a gyermek Ambrus Zoltán nemcsak a színművekkel, az előadásokkal, hanem a színház egész belső életével, technikájával is. Ez a meghitt kapcsolat a színházzal egész pályafutásán végighúzódik. Nemcsak az írói munkásságban bukkannak fel minduntalan színházi motívumok, hanem úgy ismerik meg, mint színházi szakembert, noha ő maga sosem szerepelt sem előadóként, sem rendezőként nyilvánosan. 1871-ben a család néhány évi biharmezőkeresztesi tartózkodás után Budapestre települ át. Világa eddig Debrecen volt és a mezőkeresztesi, ma is meglevő vasútállomási épület — ez is meg-megjelenik novelláiban — most egy új nagy élmény; a nagyváros, az éppen fellendülőben levő metropolis hat rá, a maga sokrétűségével, fény- és árnyoldalaival egyaránt, ő maga is együtt válik nagyvárosivá Pesttel, melyből ekkor lesz Budapest, és így 518