AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Késettség, újítás, periodizáció a kelet-közép-európai romantikában

viszony tekintetében sem tud mindig megnyugtató válasszal szolgálni,

6 az irodalmak közötti kapcsolatok, tehát például francia szerző—irodalmi alkotás és magyar olvasó viszonyában végképpen nem alkalmas egyes irodalmi művek sorsának nyomon követésére. A közönségigény, -visszhang nem feltétlenül van szinkronban új irányzatok jelentkezésével, a fordítások nem bizonyosan (akár feltételezett) közönségre appellálással igazolják létüket. És egyáltalában, a gazdasági elmaradottság vagy csupán az eltérő társadalmi „fejlődés" egyként lehet ,,talaja" az átvételnek-utánzásnak, továbbá az „eredeti" műtől való alapvető eltérésnek. Nyilvánvalónak tetszik, hogy társadalmi vagy gazdasági mozgásból közvetlenül nem vezethető le irodalmi-művészeti jelenség, jóllehet bizonyos „külső" feltételeket (nyomdaviszonyok, művek kelendősége, a megrendelők, az olvasók anyagi helyzete, újságok léte és nemléte, azok jellege stb.) aligha hagyhatunk figyelmen kívül. Mindezt tekintetbe véve, vesszük szemügyre a késettség

7 és az újítás jelenségét a kelet-közép-európai irodalmak romantikus periódusára vonatkoztatva, s ezzel kapcsolatban utalunk a korszakolásnak — úgy véljük — célszerűbb lehetőségeire. Minthogy egy nagyobb régiót vizsgálunk, többnyire nem leszünk tekintettel olyan, a nemzeti irodalomtörténetben viszont számon tartandó jelenségekre, amelyek a fő tendenciáktól különböző változatot képviselnek anélkül, hogy a fő tendenciákat lényegesen módosítanák. Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy Kelet-Közép-Európa irodalmai (tehát az orosz és a német irodalom között található irodalmak) viszonylagos egységet* alkotnak, azaz egy szintetikus elemzés számára igazolható zónaként foghatók föl, miközben a zónában lelhető valamennyi nemzeti irodalom jól látható egyedi vonásokkal rendelkezik. Másik feltételezésünk az, hogy ezek az irodalmak az adaptálás mikéntjében és az adaptálás célját tekintve jártak el hasonló módon.

9 Bár a „nyugati" irányzatokból, egyes alkotásokból más-más gondolatokat, tanulságokat vontak le a maguk számára, az irodalom rendszerének teljessé tételében, terminológiai korszerűsítésének elérésében többnyire azonos módon jártak el, még akkor is, ha ezek az irodalmak másképpen voltak „differenciálatlanok". így az egyes nemzeti irodalmak, költők jórészt egymáshoz hasonló viszony- és 6. Manfred Schmeling (hg.)

: Vergleichende Literaturforschung. Theorie und Praxis. Wiesbaden 1981. 7. László Sziklay: Einige methodologische Fragen der vergleichenden Literaturgeschichte (Die ungarisch-slawischen literarischen Beziehungen) 9 (1963) 311 — 335.; La formation de la conscience nationale moderne dans les littératures de VEst de l'Europe. In: Les Lumieres en Hongrie, en Europe Centrale et en Europe Orientale I. Budapest 1971. (Különösen: 60.); Sziklay László előadása az 1972. okt. 2 — 5. között rendezett felvilágosodás-konferencián, Mátrafüreden. Vö.: Les Lumiéres. . . II. Budapest 1975. 83-89. Különösen: 85. 8. Erről a kérdésről részletesen, sok példával: La Littérature Comparée en Europe Orientale. Conférance de Budapest, 26 — 29. oct. 1962. Réd.: István Sőtér, etc. Budapest 1963.; Sziklay László: Szomszédainkról. A kelet-európai irodalom- kérdései. Budapest 1974. 9. István Fried: Zu den Problemen der ostmitteleuropäischen Komparatistik und Kontaktologie (Aus den Kapiteln der tschechisch-ungarischen literarischen Beziehungen) In: Studia Slavica 26 (1980) 325-349. 496