AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Egy ismeretlen Dugonics kézirat. A zágrábi „Karikléa"
A bejegyzésen kívül mindkét kötetben a címlapon egy-egy ellipszis alakú bélyegzőlenyomatot is észrevehetünk, amely még egy másik possessor nevét is megőrizte. A kis, mintegy 3 cm hosszú lenyomatban ez áll: G. von Mérey. Ennél többet hazai segédkönyvek híján nem tudtam tisztázni. Bele kellett nyugodnom abba, hogy e kéziratos műről tüzetesebb tájékoztatást majd csak idehaza szerezhetek. Erre azonban — mint említettem volt — csak most tudtam sort keríteni. Az alábbiakban Dugonicsnak szóban forgó kéziratával kapcsolatban a következő konkrét kérdések tisztázását kíséreltem meg: 1. Ismeretes-e irodalomtörténetírásunk előtt e jeles szerzőnek Karikléa című műve ? 2. Megjelent-e nyomtatásban ez a mű ? 3. Előfordul-e hazai közkönyvtáraink valamelyikében e kéziratnak egy másik példánya ? 4. Ha van e műnek hazai példánya is, vajon hogy viszonylik az esetleg kinyomtatott műhöz? 5. Mit lehet megtudni a zágrábi kéziratban szereplő possessorokról ? 6. Hogyan került a Karikléa kézirata Zágrábba? * Ami az első két kérdést illeti, ezeket megválaszolni fölöttébb egyszerűnek látszott, hiszen idevágólag három alapvető bibliográfiai mű is rendelkezésünkre áll: nemcsak Szinnyei Magyar IVó&jának 1893-ban kiadott II. kötete, 3 hanem Kókay Györgynek 1975-ben megjelent nagyszerű munkája: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1773—1849* is. S ezek mellett még egy speciális Dugonics-bibliográfia, melyet Gyuris György készített s tett közzé 1969-ben. 5 Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor Dugonics kinyomtatott műveinek sorában Karikléa címűre egyik említett bibliográfiában sem tudtam ráakadni. Sőt a jeles szerző után fennmaradt rengeteg kézirat között sem találtam ilyen című munkát Szinnyeinek idézett II. kötetében. Ennek alapján kézenfekvő lett volna arra következtetni, hogy a zágrábi kézirat egy teljesen ismeretlen Dugonics-művet tartalmaz. Ám ebbe mégsem lehetett belenyugodni. Elő kellett venni e nemzetébresztő írónak két életrajzát: Endrődi Sándor 6 , illetve Prónai Antal 7 feldolgozását is. S bármily különösnek tűnik is, a rejtélyt ezen az úton sikerült megoldani ! Endrődi munkájának 105. lapján találtam meg a titok kulcsát. Itt a szerző arról ír, hogy Dugonics — Landerer Mihály kiadó felhívására — a XVIII. század utolsó évtizedében miként rendezte sajtó alá Gyöngyösi István költeményes maradványait, majd ennek kapcsán megemlíti, hogy 3. A vonatkozó helyek: II. köt. 1114—1121. h. 4. Kókay, i. m. 413-419. 1. 5. Gyuris György: Dugonics András. Bibliográfia. Szeged, 1969. 6. Endrődi Sándor: Dugonics András. Bp. (1881.) 7. Prónai Antal: Dugonics András életrajza. Szeged, 1903. 487
