AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Újfalvy Krisztina és könyvtára. Egy elfeledett 18. századi költón?

törést Újfalvy Krisztina soha nem heverte ki, ez tette fájdalmasan keserűvé, örök vágyakozóvá ós ki nem elégítette. 1780. aug. 7-én, 19 évesen lett a művelt, de igen rút havadi Máté János középbirtokos felesége, ,,aki iránt legyőzhetetlen ellenszenvvel viseltetett."

10 Ha Ujfalvy Krisztina a kor átlag női közé tartozott volna, sorsa a belenyugvás, a mezőcsávási falusi kúriába való eltemetkezés lett volna. Az ő eredendően büszke és önállóságra termett egyénisége azonban képtelen volt a nyűgnek érzett társat és életformát véglegesen elfogadni. ,,Az erőnek mívét a kötelesség mikor tehette kedvessé ?. . . Létem legyőzhetetlen unalmai s a magam iránti tartozás harca kínzák lelkemet folytonosan."

11 Végül férje azzal a feltétellel járult hozzá különélésükhöz, hogy nevét nem teszi le, azaz törvényesen nem válnak el. Ettől kezdve Újfalvi Krisztina, azaz Máté Jánosné a teleket rokonainál töltötte s csak tavasszal tért vissza otthonába, majd később Kolozsvárott töltötte az év nagyrészét, míg azután végleg ott is maradt. A megszerzett szabadságáról azonban így ír: „Szomorú győzelem! . . . mert jó hírem s nevem vesztibe került! Mi fájhat inkább, mint a mikor kárunkért senkire se haraghatunk? . . . s egy minduntalan járó-kelő s házát kerülő asszonyról ki vélekedhet másként ? . . . a közönségtől elkárhoztatni nem elég-e már csak a gyanú is ?"

12 Ez a magaválasztotta, sokak szemében megbotránkoztató életforma lett forrása annak a sok szóbeszédnek, ami életében körülvette, sőt halála után egész mondakörré terebélyesedett. Határozott egyénisége, az átlagostól eltérő, néha talán különcködő viselkedése kihívta maga ellen a kortársak rosszallását, akik önállóságát szabadosságnak, szellemi partner-keresését erkölcstelenségnek fogták fel. Első életrajzírója, Kőváry László sem tud azonban egyebet felsorolni, mint hogy ,,amazonosan kezd öltözködni, magas kalapot visel. Férfiakkal ingerkedik, . . . levelezést folytatott férfiakkal, kikkel egymást soha nem láták, de hírben ismerték, milyen volt Csízi István őrnagy Tokajból."

13 „Amazonosan öltözött, magas kalapot hordott, lovagolt és férfiakkal levelezett" — írta róla a verseit először közlő Zilahy Károly

14

. Ez a — legalábbis külsőségeiben — George Sand-ra emlékeztető magyar költőnő tehát csak azt tette, amit francia sorstársa is, de az nála lényegesen nagyobb tehetséggel és összehasonlíthatatlanul kedvezőbb társadalmi-szellemi környezetben. Kőváry László is elismeri, hogy „...kalandokról, melyek árnyoldalt vetnének jellemére, a hagyomány egy szót sem jegyzett fel."

15 Mai méltatója, Weöres Sándor azt 10. Ujfalvy Sándor emlékiratai, 11—12. 1. 11. Ujfalvy Krisztina írja ezt 1815. február 25-én, férje gyászjelentésében, ahol mintegy önvizsgálatot tartva, őszintén és kissé rezignáltán összegzi 34 és fél évi házasságuk történetét. Idézi: Ujfalvy Sándor emlékiratai, 15. 1. 12. Uo. 13. Kőváry László i. m. 32. 1. A férfiakkal való ingerkedés „bizonyító" példája: „Korondon, hol fürdőn lévén, meglát egy fán egy verset, mit gr. Teleki Mihály és Domokos írt: irónt ragad s ezt írja alá: „Mihály és Domokos mindketten Teleki, Többet írtak volna, de több nem tele ki." Egy költő játékos kedvű rigmusa — mivel asszony írja — így válik férfiakkal való ingerkedéssé. — Csízi István sokat verselő nyűg. őrnagy (megh. 1805.) Gvadányi József köréhez tartozott. Molnár Borbálával való verses levelezése 1797-ben Pozsonyban jelent meg. 14. Hölgyek lantja. Magyar költőnők műveiből szerk. Zilahy Károly. Pest, 1865. XXV. 1. 15. Kőváry i. m. 32. 1. 29* 451