AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

e véleményeket figyelembe véve hozta létre Tersztyánszky 1771-ben folyóiratát, az Allergnädigst privilegirte Anzeigen-t és az azt kiadó társaságot. De más is kiderül e levélből. Bizonyítja fenti állításunkat, hogy Tersztyánszky nem szürke irnok Kollár mellett. Semmi kétségünk nem lehet abban, hogy nem a tervezet eltulajdonításáról van szó, ugyanis Kollár tud e levél megírásáról, sőt az általunk idézett rész mellé került éppen a lap szélére sajátkezű megjegyzése: „Én, alulírott ezen feljegyzésemmel tanúsítom, hogy még mindig Bécsben és az élők között vagyok, s ezen dolog bizonyságául ígérem, hogy a legközelebbi postával levelet küldök a szeretett Székelynek. Bécs, 1766. febr. 12. Kollár Ádám Ferenc."

38 Az előkerült adatok figyelembevételével az 1763-as magyarországi tudós társaság-tervezet létrejöttét az alábbiak szerint rekonstruálhatjuk: A külföldi tanulmányútjáról hazatért Tersztyánszky Dániel — korábbi pozsonyi és külföldi élményei és tapasztalatai alapján — a befolyásos Kollár Ádám Ferencben, az udvari könyvtár magyarországi származású őrében vélte felfedezni azt a személyt, akinek a vezetésével egy magyarországi tudós társaság létrehozását remélhette. Nyilván beszélgetéseik hatása is közrejátszott abban, hogy Kollár fokozott mértékben kezdett érdeklődni Bél Mátyás Pozsonyban, az özvegy szigorú őrizetében levő kéziratos hagyatéka után. Ekkor már Pozsonyban tartózkodott Benczúr József, aki azon kevesek közül való volt, akinek Bél özvegye a kéziratok megtekintésére engedélyt adott. Kollár 1762-ben — Benczúr közvetítésével — megszerezte a hagyaték egy részét, s a hagyaték többi részéről is folytonosan tájékoztatta őt a következő években Benczúr. Úgy látszik, Kollár nem nagyon hitt a terv megvalósíthatóságában. Ezért beszélhette rá őt Tersztyánszky arra, hogy Bél volt munkatársához, Dobai Székely Sámuelhez küldje el véleményezésre tervét. Dobai, aki ebben az időben már közel tíz éve Eperjesen élt nyugalmazott katonatisztként, rendkívül jelentős magyarországi oklevélgyűjteményt és egyéb kéziratokat mondhatott magáénak. A tervezet megkapása előtt már egy éve baráti levelezést folytatott Kollárral. Kollár és Tersztyánszky Dobai leveleiből tudhatták azt is, hogy az az ország valamennyi jelentős tudósával — köztük Kaprinai Istvánnal és még néhány más jezsuitával — szintén baráti levelezést folytat. Ezért eshetett a választás őrá, ezért kérte Kollár éppen őt a tájékozódásra. Csóka J. Lajos, és tanulmányai alapján eddigi szakirodalmunk Kollár Ádámnak tulajdonította az 1771 —1776-ban Bécsben megjelent folyóiratot, az Allergnädigst privilegirte Anzeigen aus sämmtlichen kaiserl. königl. Erbländern-t (a továbbiakban: Anzeigen), és az azt kiadó társaság megszervezését.

39 Ezek szerint Kollár e folyóirattal régi eszméjét valósította volna 38. ,,Ego infra scriptus praesenti hoc meo chirographo testőr me adhuc et Viennae et inter vivos agere, in cujus rei testimonium proximo Cursore litteras me ad amicissimum Székelium daturum premitto. Dat. Viennae d. 12. Feb. 1766. Ad. Fran. Kollár." (Uo. f. 124.) 39. Csóka J. Lajos, Mária Terézia . . . (36. sz. jegyzet), 96 — 103. — Uő: A magyar tudományosság ... (10. sz. jegyzet), 18 — 20. — Uő: összefoglalta a Kollár Tersztyánszky-viszonyról korábban általa mondottakat: Kollár Ádám és az 1777-i Ratio educationis. = Pedagógiai Szemle, 1977, 392 — 395. 426