AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

részére állhatatosan megnyerni".

32 Kollárhoz hasonló úton járt Benczúr József is. Ezt nemcsak művei bizonyítják, hanem a Kollárral folytatott levelezése is.

33 Mégsem tudjuk egyértelműen állítani mi ma ezeket a dolgokat. Ugyanis a magyar közvélemény gyakran nevezte lefizetett embereknek azokat, akik az udvar támogatásával próbáltak a hazai helyzeten jobbítani. Elegendő itt Bél Mátyás esetére utalnunk,

34 aki történeti és földrajzi művének tervezetét elkészítve, felhívást intézett tudóstársaihoz. Rögtön megindultak a híresztelések róla, hogy idegen hatalom zsoldjában áll, nem tudományos célok vezetik, hanem az ország helyzetének, erődítményeinek leírásával megbízóinak érdekét szolgálná. A megye, majd az ország bejárásával pedig a vallási helyzet megváltoztatását tervezi. Pálffy Miklós nádor hallván a híreket, megidézte Bélt, aki számára, mikor annak ártatlansága kiderült, kihallgatást eszközölt a királynál, s aztán már királyi támogatással folytathatta munkáját. A megyék bizalmatlansága és alkalmatlankodásai azonban munkája során később is akadályozták. A sort folytathatnánk. A bécsi népjóléti politika például sok magyarországi orvost állított maga mellé, s az ő orvosi működésük, tudományos tevékenységük egyértelműen előremutató.

35 A magyar múlt értékelése természetesen rázósabb terület. Hisz a kiemelten támogatott tudósoktól azt várja el az udvar, hogy működésük, dolgozataik az adott helyzetet igazolják s politikai céljaikat támogassák. Már Bél Mátyás öregkorában is megfigyelhetjük ezt a — Béltől kiinduló — próbálkozást, Kollár Ádám azonban, felkérve és önként is, ezen az úton haladt, Benczúrral együtt. Kettejük baráti köréhez tartozott — a század hatvanas éveiben még mindenképp — Tersztyánszky Dániel. Huzamos pozsonyi tanulmányai, majd külföldi egyetemjárása után 1761-től Hemming lengyel követ házában nevelősködött. Kapcsolatba került Kollárral, annak gyakran végzett másolói munkát is. Csóka J. Lajos azt állítja, hogy familiáris, titkári állásban működött Kollár mellett.

36 Bizonyítékai azonban nem meggyőzőek, s legfeljebb csak az első évekre vonatkoznak. A 18. századi magánlevelezést ismerve ugyanis nem tekinthetjük érvnek pl. azt, hogy Kollár levelével érkezik levél Tersztyánszkynak. De a tények is ellentmondanak ennek, ugyanis a fordítottja is éppoly gyakori: Kollár van jelen, mikor Tersztyánsz32. Az idézet Barcsay Ábrahám egy még Kollár életében írt leveléből származik. Idézi Dümmerth, Történetkutatás . . . (26. sz. jegyzet), 395. 33. A levelek ma a Soproni Állami Levéltárban elhelyezett Kollár család iratai közt találhatók. Benczúrról 1. Kosáry, Művelődés ... (6. sz. jegyzet), 296 — 297. 34. Vö. Haan Lajos: Bél Mátyás. Budapest 1879. 37 — 51. és Wellmann Imre: Bél Mátyás (1684-1749). = Történelmi Szemle, 1979, 386-389. 35. Az együttműködés a járványok idején, de máskor is végzett népfelvilágosító munkásságuk esetén egyértelmű. De jellemző pl. Weszprémi István esete, akinek 1770 előtt kiváló kapcsolatai voltak a bécsi udvarral, de az együttműködést a magyar múlttal való, Bécsnek nem tetsző irányú foglalkozás megszüntette. Vö. Szelestei N. László: Weszprémi István (1723 — 1799) és orvostörténeti műve. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1979. 519 — 562. 36. Csóka J. Lajos: Mária Terézia iskolareformja és Kollár Ádám. Pannonhalma 1936. 94-96. 424