AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

Bányai István sárospataki tanár számára az kétséges, hogy a társaságban a protestánsok szabadon kinyilváníthatnák gondolataikat. Különösen kétséges ez a polgári és a gazdasági történelem területén. Érdekes, hogy a másoktól kapott információk alapján ő is dicséri Kollárt, pedig még egyetlen művét sem olvasta.

20 Szilágyi Sámuel Medgyesről május 28-án az alábbiakat írja Dobainak. Az 1730-as években részese volt ő már a tervezgetéseknek. Batthyány nádor fiait, míg azok iskolába jártak, társaság létrehozására ösztönözte, s a tervet a nádor is magáévá tette. De a császár halála, majd a hadakozások megakadályozták annak megvalósítását. A jelenben léteznek olyan férfiak, akikkel megvalósítható volna egy magyarországi tudós társaság. Erdélyből Lázár János grófot, Haner Györgyöt, Verestói Györgyöt és Bod Pétert javasolja. A múlton okulva ő úgy gondolja, ha királyi tekintély nem támogatja a tervet, az nem valósul meg.

21 Dobai közben egész nyáron és ősszel hiába várt levelet Kollártól. November 15-én azt írja Kollárnak, hogy az erdélyiek támogatják a magyarországi tudós társaság ügyét. írjon Szilágyi Sámuelnek és Cornides Dánielnek. A következő években csak bizonytalan híresztelések olvashatók tudósaink általunk ismert magánleveleiben. Benczúr József 1764. november 17-én Dobainak arról számol be, hogy azt beszélik, az erdélyiek ismét közakadémia erdélyiek és magyarországiak számára való fölállítását tervezik. Egyesek 20. „Igen bölts és éppen Kollárhoz illő gondolat, az írt Társaságnak fel-állítása, tsak véghez mehetne. Én, kételkedem, ha szabadon ki lehetne é mondani kivált protestánsnak, gondolatját, de rebus civilibus, oeconomicis. Már a Naturalekról Physicus es Medicus Uraiméknak szép és nagy mezejek volna: de egyebekre, az én tsekélységem nem tud ítéletet tenni. Kapitány Székelyt én ugyan mindenestül fogva Kollár Ürnak ajánlanám; in oeconomicis ki-lehetne jobb a Nagy Antoniusnak O! bár tsak első oeconomica observatioba tenné valaki, hogy az Utakat Tokajtul fogva a Leszkai longon( ?) által Patak és Ujhely felé Eperjesig, sőt Bártfáig, ki palléroznák, hogy ha tsak a Lengyel szekér is könnyebben járhatna." (OSZK Kézirattár, Quart. Lat. 784/1. f. 13. Sárospatak, 1763. március 25.) — A levél utóirata: „Ha leszön jó alkalmatossága az Urnák, küldjön valami munkáját annak a phoenix nagy Kollárnak; mert olly szegény vagyok, hogy még nem láttam semmijét." 21. A levél ide vonatkozó része: ,,Az Ur Consiliarius Kollár Ferencz Uram intentioját nem csak opprobálom, hanem valójában dicsérem, és kivánom, hogy Intentioja succedáljon. A Palatínus, és Feldmarschal Groff Bottjáni nagyobbik fiai, mikor scholájokat végeztek volt, me stimulante, hasonló intentioval voltak, accedálván Palatínus ur ő Excellentiája maga is azon intentiora, de a szegény Tsászár halála, és az azt követő hadakozások, ezeket mind meg gátolták: Nem kétlem pediglen hogy a két hazában derék subjectumok azon Societasba ne applicaltathassanak, azok közé Érdéljbul Méltosságos Groff Lázár János urat, a ki Erdéljben statuum Praesidens: az alma Natio superintendensét Haner György Uramat: a Reformátusok Superintendensét Verestói György uramat: az Igeni Református Prédikátort Bod Péter uramat merem commendalni, s találtatnának pedig másolis, miként azon Societasnak valóságarul bizonjost lehet érteni, de haec nisi auctoritate regia erecta fuerit, abibit in fumum." Idéz belőle Csóka, A magyar tudományosság. . . (10. sz. jegyzet.), 16. A levél Dobai által írt másolatának mai őrzési helye: OL, I 7, 52. köt. 199. 421