AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

a legszerencsésebb, ha a tagok évente legalább kétszer találkozhatnának és megtárgyalnák a dolgokat. A tervezet azt feltételezi — folytatja Sinai —, hogy a jövőbeli társasági tagok mindenütt tisztes nyugalommal és az ezen dolgokkal való foglalkozáshoz szükséges anyagiakkal rendelkeznek. Ha a tagok e területen magukra maradnak, nem tudnak a közvárakozáshoz illőt nyújtani. Köztudott, hogy a párizsi, londoni és berlini királyi társaságok jeles tagjai nem nélkülözik a fentieket. Dobai maga is megítélheti, hogy létezik-e Magyarországon művelt férfiakból egy társaságnyira való, akik számára a szükséges nyugalom és anyagiak biztosítottak. E fogyatkozást csak az uralkodók gondoskodó rendelkezése és közadakozás tudná orvosolni. Sinai elmondja még, hogy őt szinte eltemeti az iskolai munkák terhe, s csak nehezen tud magántanulmányaira, melyekhez tehetsége vonzza, időt szakítani.

15 A haza polgári történetírásával tudna ő foglalkozni. Ehhez nagyon fontos lenne, hogy nemeseink okleveleit és iratait tanulmányozhassa. Végül már itt volna az ideje annak, hogy a terv megvalósulása által hazánkat és magunkat is jobban megismerjük, és a külföldieknek népünk műveltségéről való balítéletét bizonyítékokkal utasítsuk vissza.

16 Dobai válaszát nem ismerjük. Sinai április 29-én és május 21-én is érdeklődött még,

17 aztán többet nem kerül szóba köztük a tervezet. Kazzay Sámuel debreceni patikus kereken kijelenti, hogy sok a dolga, nem tud időt szakítani a havonkénti munkára.

18 Űgy tűnik, hogy Dobai többi debreceni barátja (Domokos Lajos és Márton, Weszprémi István, Varjas János, Hatvani István) érdemben nem reagált, a tervezetre vonatkozó véleményükről semmit sem tudunk.

19 15. Sinai egy másik levelében nemcsak napi elfoglaltságára hivatkozik, hanem kollégái egy részének érdektelenségére is. „Theologia dat kleba, sokan tartják közülünk is." (OSZK Kézirattára, Quart. Lat. 784/3. f. 88.) 16. Ez a bizonyítani akarás, a magyarországi jeles személyek számbavétele Czvittinger Specimen-jótól kezdve évtizedeken át töretlen vonulatot alkot, s jelentős szerepe van biográfiai és honismereti irodalmunk fellendülésében. Egyébként Sinai levelezésében az is megfogalmazódik, hogy sokkal fontosabb számára a hazai, mint a görög és latin múlt homályainak eloszlatása. (OSZK Kézirattár, Quart. Lat. 784/3. f. 47. -Levél Dohaihoz, 1762. április 23.) 17. „Semmi jelenségét nem tapasztaltam az Úr levelebül annak, hogy vette volna levelemet, mellyet Martiusban írtam Postán Consiliarius Collar Úr proiectuma eránt. El varom errül való tudósítását Tek. Kapitány Uramnak." — ,,De instituto, de quo etiam nos nuper requisiti fueramus, quid quaeso, Optime Vir, iam nobis sperandum érit? Cuperemus aliquid hac de re audire." (OSZK Kézirattár, Quart. Lat. 784/3. f. 57. et 64.) 18. „Alázatosan megköszönöm aTekéntetes Úrnak a Méltóságos Kollár Úrnak levelét. En ahhoz éppen nem szólok, mivel sem pap, sem professzor nem vagyok. Az én tudatlanságom is jól esméretes előttem. Másokra hagyom azon szép societas dolgait, mert az is csuda, hogy én csak könyvet is vehetek kezembe az én sok bajaim és dolgaim miatt." (OSZK Kézirattár, Quart. Lat. 784/2. f. 74.) Vö. Szelestei N. László: A Gollectio Kazzaiana. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1976-1977. 420. 19. Weszprémi István orvostörténeti munkájának első kötetében (1. az 5. sz. jegyzetet) megemlékezik a tervezetről. 44. 1. 420