AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

név mögött tulajdonképpen Endter keresendő. A müncheni példány alapján a fentiekben tárgyalt három ,,Esler"-kiadvány 1722-től a következő: az Alom könyvetske (5.), aTangredus (6.) és az Apollonius (9.). A nyolc további, Esler Márton megjelölésű kiadás évszáma — ha ilyet egyáltalában visel — mind későbbi, és ami a legérdekesebb: közötte egy Tangredus, míg a többi hét pedig Apollonius. Elsőnek az ,,Esler 1737" szöveggel záródó címlapot viselő Tangredus-t érdemes megvizsgálni. Petrik ezt hely és nyomda, továbbá ,,Esler Márton" nevének említése nélkül közölte az OSZK-ból.

104 A 48 lap terjedelmű kiadvány ott ma is megtalálható.

105 Endter gondozásában — amint ez a fentiekből már jól tudott — fennmaradt ennek a históriának 1700. évi kiadása is.

106 Összevetve ezt az 1722. és 1737. évi ,,Esler" nevet hordó kiadásokkal, a következőkre lehet jutni. A két korábbi címlap szövege nem csupán a betűtípusok megválasztásában (az antikva és a kurzív váltogatása), de a sorok beosztásában is pontosan megegyezik, míg a harmadik ez utóbbi vonatkozásában eltér. A sorok száma mindegyikben változó. Az időrendben középsőben ez 26 és 28 sorral végig hullámzik. Az első eleje (2—40. lap) 26, majd a vége (41—47. lap) más típussal szedve 30 soros. A harmadiknál ez a kettősség még hangsúlyozottabb: az eleje (2—41. sor) 25, a vége (42 — 48. sor) 32 soros. Ez utóbbiban tapasztalható a magyar szöveg szedésére fel nem készült nyomdák egyik jellegzetessége: az antikva szövegtípusban sűrűn előforduló kurzív ,,z"-betű használata. Mindhárom kiadás szövegében akad azonos sajtóhiba.

107 A még viszonylag elfogadható magyar helyesírással előállított, korai Tangredus-hoz viszonyítva egész sor helyen tapasztalható a szöveg egyértelmű és mindkét későbbiben azonos alakban olvasható romlása.

108 Ebből arra lehet következtetni, hogy 1737-ben a szedéshez nem az 1700., hanem az 1722. évi szöveg szolgált alapul. Különösen érdekesek azok a hibák, amelyek nem csupán a fenti időrendi egymásutánt bizonyítják, hanem már 1737-ben is egyértelműen és világosan a magyar nyelvismeret állandásult hiányát. Ezek különösen olyan, a két korábbi alkalommal a sor végén elválasztott szavaknál figyelhetők meg, amelyek most már — értelmüket vesztve — a sor közepén is két szóba szedve, egymástól különállva olvashatók.

109 104. Petrik I. 304. 105. Jelzete „271.192". - További példányai: Bp. FSzEK (09/6970) és Csurgó (8431). 106. A késmárki könyvtárból mikrofilmet őriz az OSZK FM2/1042 jelzet alatt erről a műről. Ez azonban némi eltérést mutat Szabó Károly leírásához (RMK. I. 1564) viszonyítva. A címlapon nem olvasható az ,,1700" évszám, a kiadvány 47 számozott lapból áll és nem 24 számozatlan levélből. Feltételezhető, hogy a címlap aljáról a fényképezés során lemaradt az évszám, ill. Szabó Károly tévesen adta meg a terjedelem megjelölését a nyomtatványból. Ellenkező esetben arra kellene gondolni, hogy Késmárkon Endtertől még egy további, év nélküli „Tangredus" kiadás is található a Szabó által leírt 1700. évin kívül. 107. Pl. a szöveg első sorában ,,rudom" áll „tudom" és a harmadikban a meglehetősen szemetszúró „Ce" a helyes „De" helyett. 108. Pl. „tanulni" helyett „anulni" 2. lap 13. sor, „jajgatnak" helyett „jagatnak" 2. lap —2. sor, „keresztségben" helyett „kerasztségben" 3. lap 6. sor. 109. Pl. 3. lap 13. sorában: „szén vednek", 15. lap —2. sor: „kén szerité", 22. lap 9. sor: „nemzet böl". 404 \ i