AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

virágváza a müncheni köteten belül Beregszászi munkájának (7.) végén is fellelhető. A kötet harmadik tagja esetében nincs ilyen bizonyító erejű könyvdísz, amely kézenfekvően bizonyítaná az összefüggést nyomdai előállítása terén a müncheni kolligátum többi tagjaival. Ebben a Nyájas beszélgetés-ben semmilyen könyvdísz sem található, amely az ilyen gyors összevetéshez alkalmas lenne. Azonban a szöveg maga éppen eleget elárul e kis munka nyomdai eredetéről. A sorvégi elválasztások egész sora mutatja, hogy a kiadvány előállításában nem vett részt magyarul tudó személy. Különösen a magyar nyelvben két betűvel jelölt hangok esetében bántó a hibás elválasztás. Erre a ,,gy" esetében tucatnyi alkalommal került sor,

84 de az ,,ny"-nél is tíz tévedés található.

85 Még a ritkább szavak és hangok esetében is található ilyen hiba.

86 Ezek után nem kétség3S, hogy a müncheni kötet valamennyi tagját Nürnbergben nyomtatták. Az egyes kiadványok közötti összefüggésekre és az azonos külföldi eredetre még számos más bizonyíték is található. Ezek közül csupán példaként álljon itt néhány további. Az 5. és 6. tag címlapján azonos fametszet látható. A 11. tag 26. lapján látható könyvdísz megegyezik a 12. tag címlapján levővel. A fentiekben már szó volt a ,,z" betű pótlásának szükségességéről antikva betűk esetében olyan műhelyekben, amelyek nem voltak felkészülve a magyar nyelven történő nyomtatásra. Ugyanez áll az ,,y" és ,,k" betűkre is, hiszen a németországi officinák antikva betűkészlete a latin nyelv igényéhez igazodott, amelyben csupán nagyon ritkán fordul elő — akkor is csak görög eredetű szavak esetében — e két betű. A müncheni kötet egész sor olyan kiadványt tartalmaz, amelyben ezeknek a betűknek hiánya, ill. más típussal történő pótlása egyértelműen és szembeötlően tapasztalható.

87 Összefoglalóan tehát az állapítható meg, hogy Martin Endter 1700 — 1708 között — feltehetően — saját családja nyomdáját foglalkoztatta magyar nyelvű kiadványai elkészítésénél, ahol is akkor megfelelő magyar nyelvtudással rendelkező személy állt a szedéshez, ill. a korrigáláshoz rendelkezésre. Talán a már említett Sonntag végezte ezt a munkát, aki 1698-ban biztosan ott dolgozott, míg 1686-ban a nagyszombati Egyetemi Nyomda faktora volt, vagy esetleg egy másik, az ő társaságában érkezett nyomdász Nagyszombatból. A most megvizsgált tucatnyi magyar nyelvű nyomtatvány előállításához használt szövsg apusok, amint ez már a fenti példákban is kiderült, igen színes képet mutatnak: szinte mindegyikben más és más betűtípus látható. Ez a jelenség, miután a fentiekben valamennyinek nürnbergi eredetét igyekeztünk kimutatni, kétféle módon is magyarázható: vagy hatalmas készlettel rendelkező officinára kell gondolni, vagy arra, hogy Martin Endter különböző nürnbergi műhelyekből rendelte meg kiadványait. 84. Pl. „ho-//gy" esetében nem kevesebb, mint nyolc alkalommal. 85. Egyedül az ,,aszon-//yok" ötször fordul elő. 86. Pl. ,,vic-//sorgok", ,,homál-//yosan". 87. Pl. a „k" a gyűjtőkötet 1., 11. és 12. tagjánál. - ,,z" 2., 7., 8., 11. és 12. - ,,y" 11. és 12. 400