AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

Lakatos Éva: Dezsényi Béláné Szemző Piroska 1907-1982

szolgálat után 1937-ben tett könyvtári szakvizsgát, s ez idő tájt kerül át a Könyvfeldolgozó Osztályról, amelyet Goriupp Alisz vezetett — a Szinnyei József alapította híres Hírlaptárba. Még mindig nem kapott fizetést, s 1938-tól 1942-ig is csak gyakornoki ösztöndíjat, amelynek évi összege 600 pengő volt. 1942-től is csak tiszteletdíjban részesült, de ez sem sokban haladta meg az ösztöndíjat. Házasságkötésük után (Dezsényi Bélát 1945 után kinevezték a Hírlaptár vezetőjévé) kénytelen volt elhagyni korábbi munkahelyét s 1945 — 1949 között a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Könyvtárába került. Tíz évi szolgálat után ekkor nevezték ki I. osztályú múzeumi segédőrré. 1946-ban osztályvezetővé lépett elő. Majd 1949 — 1951 között az Országos Magyar Történelmi Múzeum Magyar Történelmi Képcsarnokban dolgozott tovább. Feladata a reformkori folyóiratok művészeti mellékleteinek feldolgozása volt. 1951 —1954: ismét változás állt be pályafutásában. A Népkönyvtári Központba helyezték az állománygyarapítás csoportvezetőjének. Ez az intézmény látta el — még a megyei könyvtárak létesítése előtt időben — a vidéki körzeti könyvtárakat az újonnan megjelenő könyvekkel és a kiküldött könyvek katalógus céduláival is. Kilenc utolsó szolgálati évét Szemző Piroska ismét az Országos Széchényi Könyvtárban, az Olvasószolgálati és Tájékoztató Osztályon töltötte el. Ami Szemző Piroska tudományos tevékenységét illeti: huszonnégy éves volt, amikor 1931-ben megjelent doktori értekezése Német írók és pesti kiadók a 19. században (1812—1878) címmel. A kitűnően felépített dolgozat nagyobbik fele sajtótörténet. A Budán és Pesten megjelenő szépirodalmi folyóiratok: Pannónia, Iris, Der Spiegel, Der Ungarn tartalmi elemzésén keresztül mutatja be a német és osztrák írók jelenlétét reformkori kultúránkban. A dolgozat második része Hartleben Konrád és Heckenast Gusztáv kiadói tevékenységét vizsgálja a fenti szempontok alapján. A kis tanulmánykötet filológiai mélységét beszédesen dokumentálja a kiadvány függelékében közreadott levelezés, amely félreérthetetlenné teszi, hogy a kötet összeállítója a nyomtatott forrásokon túlmenően levéltári kutatásokat is folytatott. Szemző Piroska vonzalma a német irodalom iránt későbbi munkálkodását is meghatározta. Mint sajtótörténész kisebb összefoglalókat állított össze, a 19. század második felében megjelenő Pester Zeitungról és a Pester Sonntagsblattról. S Heckenast Gusztáv munkássága iránti vonzalma még a hatvanas években sem hagyta el, feltárta a kiadó munkájának zenetörténeti, képzőművészeti és sajtótörténeti vonatkozásait. Sajtótörténeti munkái közül figyelmet érdemelnek kisebb dolgozatai a reformkori újságírásról s gyermek és ifjúsági lapjaink történetéről. Hogy szépírói vénája is volt, azt az Arany János napjai című kötete is bizonyítja, amely Arany írásainak a felhasználásával rajzolt érzékletes portrét a Toldi írójáról. — S hogy írásainak, érdeklődésének távolabbi horizontjait is felidézzük elég megemlítenünk Bartók Béla olvasmányélményeiről vagy Glatz Oszkár pályakezdéséről szóló résztanulmányait és forrásfeltárásait. 1962-ben történt nyugdíjba vonulása után az Eötvös Loránd Tudományegyetem 19. századi magyar irodalomtörténeti tanszékén dolgozott tovább, megbízásos munkaviszonyban. 38