AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

tulajdonított neki, minthogy Petrik — amint erről a fentiekben már szó esett — ugyanazt a Mária Magdolnáról szóló históriát két helyen regisztrálta. Nem hozott új szempontot vagy adatot Endterre vonatkozólag az utóbbi évtizedek csehszlovák szakirodalma sem. Ján Misianik — nyilván Hajnóczi tévedése nyomán — ugyancsak két 1723. évi migyar nyelvű nyomtatványát rögzítette Lőcséről.

14 Jozef Repcák immár Misianikra támaszkodva szintén a lőcsei Brewer-nyomda műhelyvezetőjét látta Endterben.

15 Marie L. Cerná is ugyanerről írt.

16 Karel Chyba már tartózkodóbb volt a korábbi szakirodalom értékelése során, amikor Martin Endter 1699 — 1701 közötti kiadói tevékenységét Lőcsén két kérdőjellel is ellátta, míg a lőcsei nyomdában történt alkalmaztatására vonatkozó feltevés felelősségét — Brewer János 1715 — 1740 közötti tevékenysége idején — a fentiekben hivatkozott szerzőkre hárította.

17 Legújabban Repcák is csupán megismételte saját korábbi megállapításait Endterrel kapcsolatban.

18 A különben igen kritikus Gulyás Pál is nagyjából osztotta a fenti véleményeket, amikor arról írt, hogy a nürnbergi származású „Endtner" Márton már feltehetően Samuel idején a lőcsei Brewer-nyomda faktora volt, mert ,,neve két 1699-i lőcsei és egy 1701. évi hely nélküli nyomtatvány impresszumában szerepel".

19 Mindezt azután meg is toldotta Gulyás azzal, hogy Samuel ,,halála után — miként ezekből az impresszumokból kitetszik — ő lehetett a nyomda lelke".

20 A helyes nyomra mégis — saját fentebb vázolt álláspontjával ellentétesen — éppen Gulyás vezetett, amikor közölte, hogy a nagyszombati nyomda bécsi bizományosa a 18. század elején „Endtner" Márton volt.

21 Hivatkozási alapja ehhez az Egyetemi Nyomda története volt. Ennek írói — Iványi Béla és Gárdonyi Albert — már 1927-ben fényt derítettek a kérdésre, amikor Sztripszky általunk is említett nyomdamutatóbeli utalását kifogásolták: „Sztripszky (307. 1.) 1711-ben Endter Mártont mint a nagyszombati faktort említi, holott bécsi könyvkereskedő volt."

22 Minderről ugyanebben az írásban a következő, valamivel részletesebb ismertetés is olvasható: „A XVIII. század elején a nyomdának Bécsben bizományos könyvkereskedője Endter Márton volt, aki egyúttal az egyetemi könyvtár szállítója, s akinek az egyetemi nyomdával való 1702 — 1705 közti 14. Dejiny levocského kníhtlaóiarstva. Trnava 1945. 27. és 48. 15. Slovenska Národna Kniznica 1956. 46. — PrehVad dejín knihtlaée na Slovensku. (Bratislava) 1948. 55. 16. Strucné déjiny knihtisku. Prha 1948. 135. 17. Slovník knihtiskafű v Geskoslovensku od nejstaréích dob do roku 1860. In: Pfíloha Sborniku Památniku národniho písemnictví Strahovská knihovna 2/1967. 84. 18. Kniznicky Zbornik. 1974. 80 — 81. 19. Valójában nem két 1699. évi lőcsei, hanem egy 1699. és egy 1700. évi hely nélküli nyomtatványról van szó. 20. Gulyás Pál: A könyv sorsa Magyarországon. II. Bp. 1961. 136 — 137. — Az ehhez fűzött, lapalji, szerkesztői megjegyzés tévesen Szabónak tulajdonította Endternek Szti'ipszky által történt téves besorolását a nagyszombati faktorok közé. 21. Gulyás i. m. III. 143. 22. A királyi magyar egyetemi nyomda története. 1577 — 1927. Bp. (1927). 194. — Az 1711. évszám helyesen 1701. 25* 387