AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

bűneiből való, jo remenség alatt, kegyes megtéréséről. . . ez után adattatott az vadaszasnak éneke is. Lötsen 1723 Endter Marton. A

8

B

4 = 24 lap. 9. Igen szép chronica Apollonius nevű király-fi. . . — (A jó szerencsének irigylöi ellen Írattatott egynehány magyar versek. ..) H. n. 1722 Esler Marton. A

8

B

8

C

7 = 46lap. 10. Comico tragoedia constans cenis [!] quatuor, azaz négy szakaszokból álló rész szerint vig, rész szerint szomorú história. . . H. n. 1722 ny. n. A

8 — C

8

D

4

=[28] lev. 11. Két krónika, az első Stilf rid cseh országi királyról, a másik Brunczvik, Stilfrid fiarol, csehek királyról. H. n. 1727 Endter Marton. A

8

—C

8

D

7 = 61 lap. 12. Nyúl éneke.. . H. n. 1726 Endter Marton. )(

7

=[7] lev. A fentiekben említett címfordítások az első szennylevélen meglehetősen pontosan adják vissza az eredetit. Problémaként a bibliográfiai egység kérdése merül fel egy helyen. A címfordító ugyanis az Apollonius-hoz önálló címlappal hozzányomtatott A jó szerencsenek irigylöi ellen. . . c. verseket külön tételben közölte, így 12 helyett Összesen 13 művet regisztrált. Azonban az említett kis írás bibliográfiailag nem önálló, hiszen az az Apollonius függelékeként készült, ill. jelent meg, amit az átmenő ívjelzés és lapszámozás egyértelműen bizonyít. A kis gyűjtőkötet egyes tagjait egykor kézírással beszámozták. A címlapok jobb felső sarkában látható számok tanúsága szerint ez két ízben történt. A második tagtól kezdve később eggyel kisebb számra alakították, ill. írták át a sorszámokat. Űgy tűnik, hogy először a kolligátum tagjaiként, utóbb az első tag adligátumaként kapták a címlapok a számozást. Az Apollonius függelékét mindkét esetben külön vették, tehát — tévesen — önállónak tekintették. Csupán egyetlen lényeges hiba észlelhető a címlap adatainak fordításában: az első história megjelenési helyének a nyomtatvány ,,Bétsben"-t tünteti fel, amit a fordító ,,Ofen"-nek írt. Logikusan nehéz erre a hibára magyarázatot adni. Lehet egyszerű tollhiba, lehet a két szomszéd főváros magyar és német nevének (Bécs-Wien, ill. Buda-Ofen) asszociációs zavara az ezektől viszonylag egyaránt távoli bajor fővárosban élő fordítónál. Jó magyar nyelvismerete alapján ugyanis elképzelhetetlen, hogy nem ismerte volna az osztrák főváros magyar, ill. a magyar főváros német névalakját. Fel kell figyelni arra a körülményre, hogy a müncheni kötet 12 tagja közül hétnél a címlapon olvasható a megjelentető neve: „Endter Marton", ill. „Esler Marton" Az első névalak mellett két ízben is áll helynév és évszám: „Bétsben 1703" (1.) és „Lötsen 1723" (8.). Két további esetben csak évszám található: „1727" (11.) és „1726" (12.). Az előzőhöz megtévesztésig hasonlító „Esler Marton" mindhárom előfordulása mellett csupán az „1722" évszám olvasható (5., 6. és 9.). Ki ez az Endter és Esler Márton? A hazai bibliográfiai szakirodalom éppen az említett teljes lőcsei 1723. évi impreszumból indult ki. Petrik Géza ezt a kiadványt 1890-ben, ill. 1891ben két helyen is regisztrálta: egyszer a cím História az Maria Magdolnámé