AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

mű pontos címét és a nyomtatás évét: Historiac melyeket a Szent Bibliából . . . énekekbe szerzettenec. . . Colosvarba 1556 Hoffgreff.

2 De nem csupán a 16 —17., de az azt követő évszázadból immár több száz hazai, ill. külföldi magyar nyelvű kiadványt őriztek, ill. őriznek ebben a nagy müncheni könyvtárban. Ezek közül az alábbiakban csupán egyetlen, de természetesen kimagasló jelentőségű kötete ismertetésére kerül sor. A jelentéktelen küllemű, 18. századi egyszerű papírkötéssel ellátott, nyolcadrét alakú könyv ugyanis, amelynek jelzete ,,8° P. o. rel. 1260", pontosan egy tucat, magyar nyelvű széphistóriát tartalmaz az 1703, ill. 1722 — 1727 évekből.

3 Sajnos a kötet eredete ma már nem rekonstruálható. Az első szennylevél rektójára ceruzával beírt ,,B. L. 4531a" jelzet feltehetően még a mai őrzési helyére történt bekerülése előtti időből származik. Talán ugyanez a kéz írta be az első kötéstábla belsejébe: „Ein Band verschiedener polnischer Piesen".

4 Részben e kéz tulajdonosának korlátozott nyelvismeretére, részben a magyar nyelv rendkívül izolált voltára utal ez a beírás, amely lengyelnek minősítette a számára érthetetlen nyelven készült írásokat. (Hungarice sunt non leguntur!) Alatta áll a „História" szó, mint a könyvtáron belüli szak megjelölése. Ez feltehetően nem a tartalom, hanem az első cím elején olvasható „Igen szép nyájas história"-ra vezethető vissza. A „história" szó különben még további öt mű címében is fellelhető. Feltehetően már a müncheni könyvtárban azután akadt magyarul tudó személy, aki a 19. század első felében határozott tollal áthúzta a „polnischer" szót és helyére a helyes „ungarischer"-t írta. Ugyancsak ekkor és itt készült, de másik kéztől származhat a kötet valamennyi tagjának német nyelvű címfordítása, amely betölti az első szennylevél mindkét lapját. A kis kötetben összesen tehát éppen tizenkét, az alábbiakban röviden leírt nyomtatvány található: 1. Igen szép nyájas história az Fortunatusrol. . . Bétsben 1703 Endter Martonnái. A

8

—L

8 = 167 [helyesen 176] lap. 2. História, avagy igen zép példa a tékozló fiurol. . . H. n. 1725 ny. n. A

8

B

8

C

4

=[20]lev. 3. Nyájas beszélgetés egy nyelves és elmés között amaz kérdésrül: az asszonyok emberek-é. H. é. ny. n. A

8

B

8

C

4

=[20] lev. 4. História egy Árgírus nevű király-firól és egy tündér szüzleányról. H. é. ny. n. A

8

B

8

C

4 = [20] lev. 5. Alom könyvetske. . . H. n. 1722 Esler Marton. A

8

—C

8 = 48 lap. 6. Igen szép Tangredus história. . . H. n. 1722 Esler Marton. A

8

—C

8 = 48 lap. 7. Berekszaszi Pal: Keserves zokogó sirassál tellyes história . . . Lötsen 1723. ny. n. A

8

B

3 = 22 lap. 8. Szentmartoni B., Johannes: História az Maria Magdolnának sok 2. Magyar Könyvszemle 1976. 284 — 286. 3. Korábbi jelzete már Münchenben ,,P. o. rel. 32." volt. 4. „Piesen" feltehetően a francia „piece"-ből származik, és a gyűjtőkötet „darab"jaira vonatkozik. 381