AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Galli Katalin-Pavercsik Ilona: Fejezetek a kassai könyvnyomtatás történetéből

nem a nyomdabeszerzésről közöl adatot, mint azt később látni fogjuk). A jezsuiták tipográfiájának alapításában a véletlennek is szerepe volt; s a harcok zűrzavarában sok minden megtörténhetett, amelyet rekonstruálni valószínűleg már soha nem lehet. A véletlen tényező: 1670-ben egy ismeretlen nevű vándorló nyomdász jelent meg Kassán. Nagyon szerény, éppen csak működőképes felszerelése volt: mindössze négy antikva típusa, s díszítésre háromféle cifrája. A jezsuiták rögtön éltek a lehetőséggel, s megrendelték nála Debrődi János: Refutatio Logodaedalorum, Joannis Fabritii, Samuelis Pomarii et Isaaci Zabanii. . ., Sámbár Mátyás: Theses controversiarium fidei compendiales, . . . tribus Luther ano-Calvinicis Gymnasiis, Cassoviensi, Eperjesiensi, PataJciensi, ad discutiendum propositae. . . és Andreas Mendo: Crisis, sive Judicium de Societate Jesu pietate, doctrina et fructu multiplici. . . című műveinek kinyomtatását.

35 Az első két nyomtatvány el is készült (impresszum nélkül, de mindenképpen Kassán, mert kétségtelenül ugyanazokkal a betűkkel nyomtatták, mint a későbbi, a jezsuita tipográfia által megjelentetett műveket), a harmadik befejezetlenül maradt, míg végül a városi nyomdász Ericson 1671-ben a városi nyomda felszerelésével be nem végezte a megkezdett munkát.

36 Az ismeretlen mester vagy meghalt, vagy eltávozott Kassáról, s a jezsuiták csak 1673-ban lettek tulajdonosai a hátrahagyott nyomdának, vagy esetleg korábban, de nyomdászt mindenesetre csak 1673-ban kaptak Lőcsei Pál személyében; 1674-ben pedig még két új név tűnik fel a jezsuita nyomtatványokon : Frantisek Lubovienski és Georg Pilgram. Ha a három tipográfus közül valamelyik már 1670-ben Kassán lett volna, elképzelhetetlen lenne az officina működésében a kétéves szünet. Nem a nyomtatványok vesztek el, hanem valóban szünetelt a műhely tevékenysége, hiszen ebben az időben Ericson meglehetősen sokat nyomtatott a jezsuiták számára. Az sem kizárt, hogy az ism3retlen nyomdász a felső-sziléziai származású Johann Sagittariussal azonos. Kemény Lajos Kassa város jegyzőkönyvéből ismerte a nevét: ,,

Joannes Sagitarius typographus? Magyarországi vagy talán külföldi könyvnyomtató rejlik e név alatt, aki az 1670. év júl. 9-én constituálja plenipotentiáriusának Vida András uramat Kassán?"

37 Sagittarius tehát 1670-ben Kassán volt, valamilyen jószágát Vida András városi aljegyzőre bízta, s azt is tudjuk Sagittariusról, hogy Lőcsére távozott, a Brewer-nyomda alkalmazásába állt, s 1672. február 26-án kapta meg a lőcsei polgárjogot (tehát legkésőbb 1671 elején Lőcsén kellett már tartózkodnia).

38 Kassáról való távozásra Sagittariusnak vagy más idegen nyomdásznak épp elég okot adhattak a városban ekkortájt lezajlott viharos események. A Wesselényi-összeesküvésben részt vevő vármegyék egyik gyűlésüket Kassán tartották 1670 januárjában, s fenyegetésekkel a várost is 35. Szabó II. 1232., II. 1233., II. 1273. 36. Az 1 — 64. lap az ismeretlen nyomdász felszerelésével készült, a szöveg előtti liminária és a 65 — 200. lap Ericson sajtóján. 37. Magyar Könyvszemle 1901. 336. p. 38. Vida Andrásról: Révész Kálmán: Eegeszták a kassai ev. ref. egyház levéltárából (1639-1749). Bp. 1906. 11. p. - Sagittariusról: Okresny Archiv Levoéa XXI. 49. Polgárkönyv 117. p. „Die 26. Februári j Johannes Sagittarius ein Buchdrucker Gesell auss Ober Schlesien hat erleget 7,20." 361