AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Galli Katalin-Pavercsik Ilona: Fejezetek a kassai könyvnyomtatás történetéből

tükröződik a gazdag patrícius polgárság öntudata: a versek a „szent magisztrátus" isteni rendjét éneklik meg, a felsőmagyarországi szabad királyi városok és a 13 szepességi város tisztújításának alkalmából.

9 A Lőcse— Szilézia közötti kulturális kapcsolatokat mutatja Friedrich Reis tescheni szerző Lőcsén nyomtatott vallásos verse, a ,,Passió Domini et salvatoris nostri Jesu Christi. . .".

10 Schultz lőcsei nyomtatványai mind latin vagy német nyelvűek, egyetlen más nyelvű sem maradt fenn. Megrendelőik részben lőcseiek, részben a Szepességről vagy a bányavárosokból valók. Schultz maga is megszólalt egyik nyomtatványában: a Schola salernitana de conservanda valetudini c. orvosi művet (1617) a szepesi káptalan tagjainak, Frányay Istvánnak, Feyerdi Mártonnak és Székely Balázsnak ajánlotta, ami egy evangélikus nyomdász számára valószínűleg csak azért volt megengedhető, mert nem kifejezetten vallásos műhöz íródott a latin nyelvű ajánlás.

11 Nem maradt következmények nélkül viszont a nyomdász és a Görgeycsalád konfliktusa: feltehetően emiatt távozott el Schultz Lőcséről. Nem tudjuk pontosan, mi módon, de Schultz állítólag a selmeci rektorral együtt megsértette a Görgey család udvari papját. Görgey Vilmos 1622 szeptemberében írott levelében a tipográfus példás megbüntetését követelte a lőcsei tanácstól; a tanács valószínűleg húzta-halasztotta a dolgot, mígnem öt hónappal később a Görgey család tagjaitól egy újabb, keményebb hangú, bírósági eljárással fenyegetőző levél nem érkezett. A lőcsei tanács ezek után sem büntette meg a nyomdászt, hanem valószínűleg a távozást ajánlotta inkább neki. Schultz egy hónap múlva, 1623 márciusában már Kassán tartózkodott, Johann Fest halála után ő lett a város tipográfusa. így végül is az említett incidensből semmi hátránya nem lett, hacsak az nem, hogy már idősebb korában kellett helyet változtatnia. Lőcsei nyomdafelszerelését is teljes egészében átvitette Kassára.

12 Ez — a mai ismereteink szerint ekkor 22 betűtípust, 11 iniciálésorozatot, 18 különféle könyvdíszt, 24 féle cifrát és 2 illusztrációt tartalmazott.

13 A betűtípusok fele antikva volt, azonkívül 4 kurzív, 3 fraktur, 3 svabachi és 1 görög. Csak két fokozatban volt három, egymásnak megfelelő méretű betű (110 — 112 mm és a 82 mm-es nagyságban antikva, kurzív és svabachi), további két fokozatban pedig kettő (89 mm-esben kurzív és svabachi, a 67,5 mm-esben pedig antikva és kurzív). A betűkészlet láthatóan egyenetlen volt, s latin nyelvű szövegek változatosabb szedésére volt inkább alkalmas, mint a németekére. Az iniciálékészlet azonban kiegyenlítette ezt a különbséget : hatféle, különböző nagyságú, díszesebbnél díszesebb lombard iniciálésorozat szolgált a német nyelvű szövegek kiemelésére; a latinbetűs iniciálékészlet ekkor még szegényesebb volt (e, f, g, p, t). A könyv díszek közül négy volt fejléc, 14 záródísz, valamint két, téglalap alakú, geometriai és stilizált 9. Musculus említett művei: RMNy 1255, 1230. 10. RMNy 1165. 11. RMNy 1143. 12. A két levél lelőhelye: Okresná Archiv Levoéa XV. 100/35, 36. A lőcsei nyomdafelszerelés átviteléről Kassára: Kemény i. m. 231. p. jegyzetben. 13. A nyomdafelszerelés részletes leírását 1. a függelékben. 311