AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

ismét kérte, a francia uralkodó vegye be a magyar ügyet az európai békeszerződésbe. Béthune május 15-én emlékiratban fejti ki véleményét a magyar üggyel kapcsolatban. Apafi olyan nagy tisztelettel bánt a francia megbízottakkal, hogy lehetetlen nem teljesíteni kéréseit. Elsősorban a békeszerződésre vonatkozó kérelme látszik jogosnak, bár a francia diplomata úgy véli, jó lenne még a bujdosókat is megemlíteni, mint szövetségeseket. Ami a fejedelem anyagi igényeit illeti, nem esik szó arról, hogy ki kellene fizetnie a teljes összeget, amit kér. A követ körülbelül 5—6 ezer tallérnyi ajándékot javasol, s hozzáfűzi, ha a hadakat nem is fizették már egy év óta, ugyanezt nem tehetik meg a tisztekkel.

125 A francia uralkodó június 8-án értesíti Apafit, elfogadta kérését a békeszerződésre, a bujdosók ügyében azonban sajnos nem tud semmit tenni, azaz ők nem fognak szerepelni, mint XIV. Lajos szövetségesei.

126 Absolon július 12-i jelentésében ugyanerről számol be, azzal, hogy úgy látszik, XIV. Lajos nem akar teljesen elállni a magyar ügyek támogatásától. Béthune ugyanis biztosítja Absolont, vagy 3 ezer tallért, vagy más jelentős ajándékot fog küldeni a fejedelemnek. A francia követ egyúttal Telekinek is ,,annualis pensiót" ígér.

127 XIV. Lajos mindezekkel az ajándékokkal és ígéretekkel kötelezettségeitől próbált szabadulni, amelyet a magyarok iránt vállalt. Annyi bizonyos, nem kívánta a teljes szakítást. 1679 nyarán visszatért Béthune egy előző javaslatához, igyekezzenek egy franciabarát pártot alakítani Erdélyben. Ehhez, szükség esetén, még bizonyos pénzösszegek kifizetését is engedélyezte, olyan személyek részére, akiket Béthune alkalmasnak talál a francia uralkodó politikájának támogatására.

128 Ez az utasítás a háttere az Apafinak, illetve Telekinek tett ígéreteknek. Béthune konkrét javaslatait az uralkodó augusztus végén elfogadta, s közölte, hamarosan intézkedik, hogy a pénz megérkezzen. Pomponne mindenesetre azt ajánlja a követnek, csak általánosságban tárgyaljon, ne bocsátkozzon túlzottan részletekbe.

129 Absolon szeptember—október folyamán írt jelentéseiben mindegyre Béthune ígéreteit emlegeti, s kifejezi meggyőződését, hogy a békeszerződés aligha lesz hosszú életű. Többek között, úgy látja, Lengyelországban is van valami bizakodó hangulat ezzel kapcsolatban. Ha Erdély inclusiója a békeszerződésben nem is vált hasznára Apafinak, mindenesetre nagy dicsőséget jelent. Egy másik levelében óvj a Telekit attól, hogy maga folytasson tárgyalásokat Bécsben, de azért az a véleménye, hogy az alkalmat nem kellene elszalasztani. „Innen a hadakozásnak continuálására való segítséget nem remélhet ember." Amúgy is jól látja a francia ígéretek valódi értékét: „itt is gyakorta fényesek a szók.. . "

130 125. Béthune Pomponne-nak 1679. május 15. - idézi HR nr. 225. p. 207-208. 126. EOE t. XVI. p. 659. 127. SZ:AD/XVIII - In: TT/1883 p. 26-28. 128. A király Béthune-nek 1679. június 16. - idézi HR nr. 229. p. 210. 129. Pomponne Béthune-nek 1679. augusztus 31. — idézi HH p. 348. 130. SZ:AD/XXXXIII - In: TT/1883 p. 29-37. 20* 307