AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

eseményeket. Boham Erdélyt Máramarosban átszelve a Tisza felé vonul, hogy ott találkozzon a bujdosók hadaival. A toborzások útközben is folytatódnak; október 4-én kelt levelében Boham gróf „tudtára adja mindenkinek, ki vérét elébe nem teszi az idegen uralomnak, hogy nem csak biztosítást, hanem havi pénzt is ad, a kapitányoknak 50 aranyat, a hadnagyoknak 25, az alhadnagyoknak 15, a zászlótartóknak 10 arany havi zsoldot fog szerezni."

63 A lengyelországi segélyhadak Munkács mellett egyesülnek a magyar csapatok egy részével, Forval és Boham bármilyen katonai akció előtt az összes bujdosó erő csatlakozását kívánja, ennek érdekében Nyaláb felé vonulnak tovább. Október 10-én Nyalábvárnál a Boham parancsnoksága alatt egyesült erők nagy győzelmet aratnak a számbeli fölényben levő Schmidt császári hadvezér csapatai felett.

64 A győztesek Szatmár ostromára nem vállalkoznak, ehelyett tovább vonulnak Debrecen felé. Itt egyesülnek végül a Wesselényi Pál parancsnoksága alatt álló erőkkel, majd még néhány sikeres katonai akció után, a közelítő tél miatt a téli szállásról kénytelenek gondoskodni. A nyalábvári győzelem után, Apafi és Teleki habozását látva, a francia tisztek egyre határozottabban vetik fel a bujdosókkal való kapcsolattartás közvetlen lehetőségét.

65 Béthune egyelőre elveti ezt a tervet, vár, meg akarja ismerni Apafi valóságos állásfoglalását. Ezért többek között a bujdosók ratifikációs okmányaival novemberben hozzá érkezett Absolont is visszatartja (annak ti. tovább kellene menni Franciaországba), amíg megpróbálja megtudni a fejedelem végleges döntését. El akarja kerülni, hogy azzal vádolhassák a franciákat, ők kezdeményezték a közvetlen tárgyalásokat a bujdosókkal.

66 Apafi döntése azonban elég súlyos ok miatt késik. Időközben Erdélyben súlyos belpolitikai bonyodalmak támadnak, Apafi és Teleki figyelmét egyre jobban leköti Béldi Pál mozgalma, s ez kihat a francia szerződós sorsára is. Teleki, aki ellen Béldiék akciója elsősorban irányul, 1677 őszén igyekszik a békés megoldást szorgalmazni. Apafi elég bizonytalan. Nem is lehet pontosan tudni, milyen mértékű a mozgolódás a Székelyföldön, ahol a pártütők elsősorban igyekeznek fegyveres erőt szervezni. Béldiék megnyerik maguknak Kapy Györgyöt, Apafi portai főkövetét, aki az évi adó beküldése alkalmával, mint később kiderül, összejátszik a lázadók által a Portára küldött Paskó Kristóffal. Béldi pártja azzal igyekszik a maga számára kedvező helyzetet teremteni, hogy bevádolja a Portán Apafit és Telekit, engedély nélkül külföldi 63. Marczali Henrik: Regesták a külföldi levéltárakból. A Thököly-korszak és a török kiűzésének történetéhez. A berlini levéltárból. — In: Történelmi Tár 1881. p. 522 — 542. (Továbbiakban: MH:R/BL) - In: TT 1881 p. 522. 64. HH p. 307 — 308. — Korabeli híradása: Relation de la victoire remportée sur les troupes imperiales, a Nialap en Hongrie le 10 octobre 1677. — (In fine:) A Paris, 1677. - 4° [6] ff. OSZK - App. H. 989. 65. Révérend Béthune-nek 1677. október 10. — idézi HH p. 305. 66. Béthune jelentése a királynak 1677. november 11. — idézi HR nr. 150. p. 166. 293