AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

meg tudja valósítani, nem fizetett, sokkal inkább csak ígért. Nagyon jellemző ez az erdélyi tárgyalások megindulásakor is. Még Sobieskinek is csak ígéri a pénzt, nyilván többek között azért is, nehogy az a segélyt a sziléziai támadás helyett a török háborúban használja fel. Pedig a lengyel uralkodó francia támogatással került trónra, és kezdetben legalábbis igen jók a kapcsolatai Franciaországgal. Hogyne lenne szinte gyanakvó a francia király az alig ismert erdélyi politikusokkal szemben. Teleki ugyan óvatos, megfontolt, ebben az időben már tapasztalt, jó politikus, ezt egy alkalommal azonban nehéz komolyan bizonyítani. Egyébként ajánlata ugyan komolynak látszik, de ellene is szól néhány szempont. Egyebek között például 1672-es támadása, amely ugyan riadalmat okozott Bécsben, egyebet azonban nem. Sőt. Teleki nyilvánvalóan nem jó hadvezér, bár ez igazán csak később fog kiderülni. Mindezen túl Erdély külpolitikai kötöttségei is jól ismertek. XIV. Lajosnak ugyan nem okoz gondot a török szövetség kérdése, keleti politikájának hagyományos partnere a Porta, az a tény, hogy a fejedelem bármibe csak török jóváhagyással kezdhet, erősen megkérdőjelezi esetleges akcióinak gyorsaságát, illetve a meglepetésen alapuló sikerét. Ebből a szempontból sokkal alkalmasabbnak látszik a kurucmozgalom, hiszen nekik nem kell semmiféle engedélyt sem kérni, velük kapcsolatban viszont a lázadó alattvalók „erkölcsi skrupulusa" merülhet fel. így azután egyelőre minden marad a régiben. A francia diplomácia legfontosabb törekvése 1674 végén, 1675 elején a lengyel—török békekötés szorgalmazása. Erdéllyel kapcsolatban annyit tesznek, igyekeznek megakadályozni, hogy a bujdosók megegyezzenek Béccsel. A portai békeközvetítések alkalmával ugyan ForbinJanson megpróbálkozott némi kerülő manőverrel. Megbízottja azt próbálja elhinteni a török udvarban, a bujdosók attól tartanak, Apafi az ő kárukra kiegyezik Béccsel. A francia követ azt remélte, ha sikerülne Apafit megbuktatni, a Porta Zólyomit emelné a helyére, akitől a bujdosók több segítséget remélhetnének.

14 Ez azonban szintén csak terv marad, megvalósítása nem jár sikerrel. A megkezdett tárgyalásokat azonban sem Forbin-Janson sem Sobieski nem tartotta helyesnek teljesen megszakítani. A magyaroknak igen nagy szükségük van a segítségre, ezt a tényt előnyösen lehet felhasználni a francia külpolitika céljai érdekében. így annak ellenére, hogy egyelőre nincs szó szerződéskötésről, a kapcsolatok fenntartására immár tapasztalt diplomatát küldenek Erdélybe. • 1675 elején Sobieski megbízottjának ,, kísérő je ként", hogy ne keltsen a szükségesnél nagyobb feltűnést, Roger Akakia indult Lengyelországból elsősorban Telekihez. 14. Forbin-Janson jelentése 1675. március 29. — idézi HH p. 261. 278