AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

1.1. Kapcsolatfelvétel 1674. május 21-én Sobieskit megválasztják lengyel királynak, s ebben nem kis része van a röviddel előbb Varsóba érkezett francia megbízottnak, Forbin-Janson marseille-i püspöknek. A királyválasztás után a francia követ hangsúlyozza, XIV. Lajos befolyására a Porta az éppen most folyó háborúban tisztességes békét fog ajánlani Lengyelországnak. Ezzel reméli, közelebb kerül a háború vége. A francia érdek a béke mielőbbi megkötésében kettős; a török erők felszabadulnak egy magyarországi hadjárat támogatására; a lengyelek esetleg szintén katonai akciót indíthatnak Ausztria ellen. Sobieski kész a békekötésre, s ezenkívül ígéretet tesz az Ausztria elleni támadásra Sziléziában, valamint a bujdosó magyarok támogatására is. Mindehhez azonban jelentős összegű pénzre van szüksége, amit a francia uralkodótól vár. XIV. Lajos ezt egyelőre megtagadja azzal az indoklással, hogy nincs módjában a segély kifizetése, amíg a török békét meg nem kötötték. Éppen ezért utasítja portai követét, járjon közbe a nagyvezérnél a mielőbbi békekötés érdekében. Forbin-Janson feladata Lengyelországban a magyar ügyre vonatkozó tárgyalásokat minél hamarabb megkezdeni. Időt kell nyernie, ezenkívül pedig Lubomirski marsallal egyeztetni kell az esetleges szerződés és katonai akció részleteit. A követ fogadtassa el a szerződéstervezetet Sobieskivel. Igyekezzen elkötelezni a lengyel uralkodót a magyarországi hadjáratra, amint véget ér a török háború. A francia megbízott már május 18-án ír a királynak a magyar hadjárattal kapcsolatban. Amennyiben XIV. Lajos a kért támogatást megadja, egy hadtestnyi katonát könnyen át lehet juttatni a lengyel határon, s az így segített akció majdnem olyan hatásos, mint egy sziléziai támadás.

4 XIV. Lajos számára a legfontosabb a tárgyalás ténye maga. Mint kifejti, minden bizonnyal hamarosan a császári udvar is tudomást szerez a kapcsolatokról, a hír keltette nyugtalanság megfelelően szolgálhatja a francia érdekeket.

5 Forbin-Janson elsősorban arra törekszik, hogy a király támogatásának ígéretével távoltartsa a bujdosó magyarokat a Béccsel való megegyezés gondolatától.

6 Mindaddig ugyanis, amíg Lengyelország békét nem köt, s ennek megfelelően a Porta nem képes maga is haddal támogatni a magyarokat, XIV. Lajos hallani sem akar a megállapodásról. Addig is kívánatosnak látszik azonban Erdélyben folytatni a tárgyalásokat, ezért Forbin-Janson, Sobieskivel egyetértésben javasolja, küldjenek egy megbízottat Apafihoz. A király szeptember 7-i levelében részben megígéri Sobieskinek a további pénzsegélyt, ennek feltétele a török béke, és a katonai akció Poroszországban; másrészt pedig Roger Akakia személyében kijelöli az erdélyi 4. Berenger, Jean: A francia politika és a kurucok (1676 — 1681) In: Századok 1976. 2. sz. p. 273-293. (Továbbiakban: Berenger 1976) p. 277. 5. A király Forbin-Jansonnak 1674. augusztus 3. — idézi Hudita, I.: Repertoire des documents concernant les negotiations diplomatiques entre la France et la Transsylvanie au XVIIéme siécle. Paris 1926. (Továbbiakban: HR) nr. 93. p. 131. 6. Forbin-Janson a királynak 1674. augusztus 11. — idézi HR nr. 95. p. 132. 275