AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vásárhelyi Judit: Egy jezsuita-ellenes vitairat és magyar fordítója
kezett 1605-ben De libertate Christiana és De sacra theologia ejusque principiis et partibus témakörökben. Mindkettő Pareus disszertáció-gyűjteményében látott napvilágot. 35 Ezt követően mint Lorántffy Mihály sárospataki udvari papja jelentetett meg prédikációsgyűjteményt Debrecenben 1615-ben. 36 Mondanivalóját pontokba rendezve, sokszor katekizáló módszerrel fejtette ki. Jellemző rá a biblicizmus, kedveli a példázatokat, kis történeteket, amelyeket általában morális tanítás céljából szőtt bele beszédeibe. 37 Egy helyen kikelt a scholákat és a deáki tudományokat kárhoztatok ellen és ráirányította a figyelmet arra, hogy a parasztok is lehetnek humánusak, emberségesek, és megfelelő körülmények között művelődhetnek is: ,,az Scholákban tanultakat, lattyuk az sült parasztoknál emberségesbeknek lenni: nem szollunk itt minden parasztokról közönsegessen, mert azok között-is vannak tisztessegessek, es embersegessek, kiváltképpen az kik, avagy jo es kegyes Atyaktul neveltettenek föl, avagy jo földes Ur alatt, kik alatt fenyítékben tartattattanak: avagy udvarban Nemes es vitézlő emberek között, vagy Mester embereknél neveköttenek föl, kiknél embereseget tanultának ? hanem szollunk azokról, kik csak az disznók, barmokfara, es eke szarva mellet nőnek föl, es esztendeigh, kettőig sem latnak Varost, nem hogy Istennek igejet hallanák." (Bb 6 b) Prédikációgyűjteményét 1624-ben Debrecenben öt prédikációval egészítette ki Krisztus fogantatásáról, amelyeket 1617-ben mondott el Ungvárott. 38 Ezek is hasonló módszerrel készültek mint korábbi beszédei. A kor erkölcseinek megjavítása érdekében újra példázatokat alkalmazott, az ellentétes vallásúak meggyőzése érdekében pedig még etimológiai magyarázattal is próbálkozott: ,,. . . hogy hogy elegyitötte volna az Angyal eggyik nyelvet az másikban, mint ök (= a katolikusok) cselekösznek, mert ez tudni való dolog, hogy az MALASZT, nem Magyar szó, hanem az Tóth, vagy Lengyel szobol MILOSZTI, 39 jöt, mely annyit teszen, mint, kegyelmed, és igy, az ö idvöz légy Mariajoknak eredeti hol Magyar szobol, hol Tóth szobol vagyon, nem jöt tehát az Angyalnak köszöntéséből," (N 2 b) 35. David Pareus: Collegiorum theologicorum decuria I. Heidelbergae 1611. 508 — 512, 535-537. 36. Három fü es nevezetes, esztendős innepekre való praedikátiok, ugy-mint: karacsonra, húsvétra, es pünköstre. — RMNy 1083. 37. Ujabban Szabó Lajos közölt néhány példázatot ezekből a prédikációkból „Monda nékik egy példázatot" című válogatásában — Bp. 1982, Európa [11], [48], [74], [76] és [85]. 38. RMNy 1299. 39. A ,,miioszt" — „malaszt" szavunk valóban szláv eredetű, az óegyháziszláv milostb ,könyörület, irgalom' szóra megy vissza. — A magyar nyelv történetietimológiai szótára. II. kötet. Főszerk.: Benkő Loránd. Bp. 1970. 828 — 829. Lengyelül valóban a (wasza) milosc ,kegyelmed' jelentésű volt — Lengyel — magyar szótár. Bp. 1958. 336. — Hasonlóképpen vélekedett Heltai Gáspár is az 1562-ben megjelentetett Új testamentum — fordítás végére illesztett szómagyarázatában. — RMNy 186. 263
