AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Futala Tibor: Néhány javaslat a magyar nemzeti bibliográfia és a központi katalógusok rendszerének 1990-ig szóló továbbfejlesztésére

1. A MAGYAR NEMZETI BIBLIOGRÁFIA RENDSZERE E dolgozat értelmezésében minden olyan dokumentum beletartozik a nemzeti bibliográfia illetékességébe, amelyet típusától és hordozójától függetlenül — Magyarország területén „sokszoroztak" (területi hungarika), külföldön magyar nyelven (nyelvi hungarika), idegen nyelven, de magyar szerzőtől (szerzői hungarika) és/vagy magyar vonatkozással jelentettek meg (tárgyi hungarika), — és amely meghatározott közlósmennyiséget tartalmaz. (Belátom, emlékezve Csűry István e tekintetben kifejtett elméleti-erőfeszítéseire is, az e küszöbben való megegyezés a legnehezebb.) Ebből következik, hogy a nemzeti bibliográfiát — mint rendszert — szelektívként nem tudom elfogadni, miközben elismerem, bár a számítógép lehetőségeit tekintve, mind kisebb mértékben, hogy e „bibliográfiai massza" egyes részhalmazainak külön és sajátos kezelése — az ún. „önfeltáró kezelésig" bezárólag — indokolt. Rövidre fogva: a nemzeti bibliográfiával kapcsolatos követelményként a mind teljesebb, a reális kereső kérdések mindegyikére válaszolni tudó és mindinkább az integráltság felé haladó (végső soron: az integráltság reális mértékét elérő) adatbázist (adatbázisokat) szeretném célul megszabni egyfelől, másfelől pedig az e bázisra (bázisokra) telepíthető változatos szolgáltatási rendszert, amelyből nem hiányozhatnak az „egészen testre szabott", tehát az egyedi szolgáltatások sem. Ezt követően konkrétan is hadd szóljak az MNB különféle adatbázisairól (fájljairól), illetve a belőlük nyújtandó szolgáltatásokról. 1.1 A könyv-fájl és szolgáltatásai Ez a fájl tartalmaz — (műfaji és hordozói diszkrimináció nélkül) minden Magyarországon megjelent könyvet és brosúrát, illetve kurrensen bővül vele, — minden nyelvi, szerzői és tárgyi hungarikának minősített könyvet és brosúrát, illetve kurrens módon bővül vele, természetesen a maximális teljességű és pontosságú bibliográfiai leírások formájában. (Nem tudom biztosan, hogy külön fájlt kell-e „nyitni", ha pedig nem, érdemes-e néhány olyan dokumentumféleségnek, mint amilyen a hanglemez, kotta, térkép, a kazetta. Mindez azonban nem módosítja e fájl gazdagsága iránti igényemet.) Hogy miként lehet ezt a bibliográfiai adatgazdagságot tezaurálni, azaz milyen úton-módon kellene e fájlnak szervezetszerűen fel-feltöltekeznie a szóban forgó dokumentumtermés új és új rekordjaival, arra nézve ajánlatom — a CIP megvalósítása a Magyarországon kiadott dokumentumok vonatkozásában, ha erre a könyvtár-, könyvkiadás- és belügyi (nem hivatásos kiadók és sokszorosítók!) „ágazati irányítás" hajlandó lenne össze213