AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Heltai János: Adattár a heidelbergi egyetemen 1595-1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról
neve megtalálható a Gustav Toepke által kiadott egyetemi anyakönyvben, Hungarus, Ungarus, Transylvanus vagy Scepusius megjegyzéssel. A Heidelbergben kiadott disputációk átnézése további kettővel gyarapította ezt a névsort. Diákjaink közül mindössze nyolcról tudjuk, hogy nemesi származású volt: Aszalós Mihály, Barcsai Zsigmond, Bethlen István, Filiczki János, Kornis Mihály, Krausz János, Thököly István és Thököly Miklós. Kiemelkedik e névsorból ifjú Bethlen István neve, akit nagybátyja a fejedelem küldött peregrinációjára. Ennek jelentőségét maga Pareus is világosan látta, s a következőképpen méltatta: „Te (ti.: Keserűi Dajka János) consultore potissimum illustrissima Sua Celsitudo nepotem unice sibi charissimum Illustrem Dn. Stephanum Bethlen juniorem comitem de Iktar etc. curae et sollicitudini nostrae gratiosissime commendatum, anno superiore in Academiam nostram ablegavit, ut peritia linguarum simul et disciplinis honestioribus, moribusque cultioribus apprime imbutus, peregrinatione Germanica Gallicaque feliciter peracta, olim genti Hungáriáé maiori emolumento, cumprimis familiae Bethlenicae decori et ornamento esse possit, exemplo, sane uti scripsisti, magnatibus Transsylvanis non multum consueto: guippe Mártis potius, quam Palladis natis deditisque." (D. P. C. T. II. 5 a _ b kiemelés tőlem H. J.) A többi diák származásáról keveset tudunk. Egyedül Böjti Veres Gáspárról ismert, hogy jobbágy család sarja. Közel húsz azok száma, akiknek nevében a P. betű Pastoris vagy Pap jelzés arra utal, hogy már apjuk is lelkész volt. Valószínű azonban, hogy húsznál sokkal többen származtak prédikátor családból, hiszen például Samarjai János nevében sem találunk P. betűt, mégis papi családból született. A diákok másik nagy csoportja városi vagy mezővárosi polgári származású lehetett. Erre utalnak a gyakran előforduló foglalkozási eredetű családnevek, mint Szabó, Sartorius, Hajtó, Suba, Pellionis, Szűcs, Orvos, Sutoris, Tonsoris, Fabricius stb.. . . Talán nem túlzunk, ha feltételezzük, hogy papi és polgári eredetű volt a heidelbergi diákok zöme, talán 80—90%-a is. Kevés azonban azoknak a polgároknak a száma, akik nem azzal a szándékkal iratkoztak be, hogy lelkészi pályára lépnek. Csupán Bornemisza Jánosról és Krausz Jánosról tudjuk bizonyosan, Óvári Sidó Jánosról pedig feltételezhető, hogy csak a szélesebb körű tájékozódás igényével mentek külföldre. Az első kettőről azonban az is ismert, hogy kifejezetten gazdag családból származtak. Azaz a lelkészi pálya csak a polgárság szegényebb rétegei számára volt vonzó. A 173 diák közül 48-ról tudjuk, hogy a Debreceni iskola tanulója volt külföldi útja előtt. Sárospatakról, illetve a négy magyarországi esperesség területéről 34-en indultak útnak. 21-en érkeztek Erdélyből, 19-en Dunántúlról és a Felső-Duna mellékéről, 4-en a Partiumból és 2-en a Hódoltságból. A fenti kép természetesen csak hozzávetőlegesen igazít el a diákok földrajzi származását illetően, mert egyrészt nehéz pontos határt vonni az egyes országrészek között, másrészt a debreceni és sárospataki iskola vonzásköre közvetlen környezetükön kívül nyilván erősen kiterjedt a Partiumra és bizonnyal éreztette hatását Erdélyben és az oszág egész területén is. 45 diákról pedig egyáltalán nincs adatunk peregrinációjuk előttről. Mégis jól 246
